A fecskék életét rengeteg környezeti tényező befolyásolja. Például a legyek mennyisége, vagy a klímaváltozás, de az emberek tevékenysége is.

A fecskék táplálékspecialisták, vagyis csak repülő rovarokat esznek, ezért kell télen melegebb éghajlatra költözniük. A rovarok ugyanis 10 fok alatt nem repkednek.

A magyarországi fecskeállomány (füsti, molnár és parti) létszámát három tényező csökkentette az utóbbi években. Az első az élőhelyük átalakulása, a második a klímaváltozás, a harmadik pedig maga az ember volt– mondta el a Faktornak Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője.

1. Teljesen átalakult az élőhely, mérgező lett a légy
Mivel Magyarországon az uniós csatlakozás óta a mezőgazdaság jelentősen átalakult, töredékére csökkent a legelőállat állomány, megszűntek a szántók közötti fás-bokros búvósávok, ezért a fajgazdaság is csökkent. Ráadásul több agrárkemikáliát használnak, ami pedig a rovarokat – így közvetetten a fecskéket is megmérgezi.
A fecskék ősszel 3-4-szeresét eszik a megszokottnak, hogy a hosszú útra zsírt raktározzanak el. Ebben a zsírban a megmérgeződött rovarokban található anyagok felhalmozódnak, és később bajt okoznak.
Amikor a fecskék ezt a tartalékot felélik, vagyis 6-7 ezer kilométeres utuk végén, a méreganyagok felszabadulnak, és tönkreteszik a májukat és a veséjüket. A magyar fecskék így végül Afrikában hullanak el. Megérkeznek ugyan úti céljukhoz, de vissza már nem térhetnek.
2. A klímaváltozás itthon és otthon is hat Orbán Zoltán hozzátette, hogy a fecskékre a szélsőséges időjárási körülmények is előbb hatnak, hiszen táplálékspecialisták, és ha például két hétig szokatlanul hideg van, nekik nincs mit enniük.
A klímaváltozással pedig az ilyen esetek száma is megnőtt, de rájuk nem csak az itthoni időjárás hat. Ősszel átrepülik a Földközi-tengert, majd a Szaharát, és csak ezután pihennek meg a Szahara déli szegélyterületén, a Száhel-övezetben. Itt viszont most nagyon gyakoriak a hosszú, aszályos időszakok. Kiszáradnak a növények, emiatt kevesebb a rovar, vagyis nincs elegendő táplálék a fecskéknek.
Tavasszal, amikor visszaindulnak mondjuk Afrika déli részéről, szintén itt pihennek meg. Akkor azonban, ha továbbra sem tudnak megfelelően táplálkozni, a gyenge madarak a sivatag vagy a Földközi-tenger átrepülése közben elpusztulnak, és már nem tudnak Magyarországra visszatérni.
3. Az emberi butaság Ha ez még nem lenne elég, még az ember is tesz azért, hogy a fecskéknek rossz legyen. A lakosság toleranciája ugyanis a Madártani Egyesület szóvivője szerint egyre romlik a fecskékkel szemben.
A lakótelepeken, középületeken, de még istállókban is rendszeresen és nagy számban verik le a lakott fészkeket. A valóban nélkülözhetetlen lakótelepi épületszigeteléseknél sem figyelnek arra, hogy a munkálatokra készülve a fészkek eltávolítására a költési időszakon kívül – és engedély birtokában – kerüljön sor, ne pedig a nyáron, amikor kisfecskék csipognak a fészkekben.
Orbán Zoltán azért megnyugtatott mindenkit, hogy kihalás nem fenyegeti a fajt. Ugyan 2010-re az addigi fecskeállomány 60 százalékkal csökkent, ezt a lakossággal együttműködve mostanra sikerült stabilizálni. Vagyis a három fecskefaj jó eséllyel nem fog teljesen eltűnni, de észrevehetően kevesebben vannak, mint 15 éve.
Fecskék nélkül betegek leszünkA fecskék pedig az embernek is nagyon fontosak, még ha nem is gondolnánk. A denevérekhez hasonlóan a fecskék is bőszen pusztítják a szúnyogokat. Ezek az állatok akár ezres nagyságrendben ehetnek szúnyogokat naponta.
A klímaváltozás pedig kedvez a szúnyogoknak, a felmelegedés hatására trópusi és szubtrópusi szúnyogfajok jelennek meg kontinensünkön és ezek komoly betegségeket is terjeszthetnek. A kutyát szívférgességgel, a szarvasmarhákat kéknyelv betegséggel, az embert pedig néhány éve a dengue-lázzal vagyis „csonttörő lázzal” fertőzték meg. Ezért nagyon fontos, hogy legyenek fecskék, akik természetes módon pusztítják a szúnyogokat, nem pedig vegyszerekkel – más, hasznos rovarokat is megölve.