Advent harmadik vasárnapja kiemelkedik a többi közül. Színe a rózsaszín, mely az örömöt szimbolizálja. Már csak egy adventi vasárnap választ el bennünket a Karácsonytól. A harmadik héten, amikor felgyulladnak a három gyertya lángjai, arra a világosságra gondolunk, amely a pásztorokat megvilágította. Eljött a világ világossága és a sötétségből szabadulást hozott mindannyiunknak – Keresztes Tünde kulturális referens e szavakkal köszöntötte a gyertyagyújtási ünnepségen megjelenteket.

A jeles eseményt a Kiskunfélegyházi Dózsa György Általános Iskola növendékeinek csodálatos dalokkal, versekkel színesített műsora tette teljessé. Felkészítő tanárok: Nagy Lajosné, Csányi Judit, Kovács Csilla.

A harmadik adventi hétvégéhez kapcsolódó gondolatait Hatvani Zsófia református lelkész osztotta meg a népes számban megjelent városlakókkal.

A lelkésznő Máté evangéliumának 6. fejezetéből a 34. verset olvasta fel beszédének nyitányaként:
„Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért. Elég minden napnak a maga baja.”

- Az elmúlt évek találkozásainál négy pap állt itt, akik Isten igéjéből bátorítottak mindannyiunkat. Idén szomorú a szívem, hogy három lelkipásztor áll csak itt, hiszen az elmúlt évben elhunyt Hostyánszki Péter baptista lelkipásztor testvérünk. Halálával nagy veszteség érte nemcsak a szeretteit, hanem városunkat és a gyülekezeteinket is. Hiányzik Péter személye, a szeretete, a kedvessége, a szolgálatkészsége. Reméljük, hogy Péter az Úr Jézus Krisztusnál van.

Megváltozott az életünk és ezzel a változással együtt kell élnünk. Talán már soha nem lesz olyan az életünk, mint amilyen volt. Egészen másként kell tájékozódnunk. Mégis mi lehet az, ami örök és állandó, amibe kapaszkodhatunk és megragadhatunk?
Ez a harmadik adventi nap az örömről szól. A sok nehézségünk, nyomorúságunk, szomorúságunk, küzdelmünk ellenére hiszem azt, hogy Isten igéje, a Biblia bőven ad bátorítást. Az általam felolvasott ige vers erről a felszabadító örömről beszél.
Mindannyiunknak vannak vezérhangyái, vagy bogarai, amik beülnek a gondolatainkba, és amit rendkívül sok és intenzív érzés követ. Ez pedig a félelem, az aggodalom, ami a jövőre is vonatkozik. Mi lenne ha? Mi lesz akkor, ha…? Sokszor nem tudunk elaludni, küszködünk, az éjszakának a csendjében előjönnek olyan gyötrő félelmek és feszültségek, amiket nagyon nehezen tudunk kordában tartani. Állandóan a jövőben járunk és az is nagy kihívás sokszor, hogy a jelen örömeit vagy lehetőségeit, feladatait meg tudjuk ragadni. Mindnyájunknak ez a kísértése. Ha valakinek nincs kapaszkodója és támasza, akkor valóban átél egy nagyon mély kiszolgáltatott érzést. A sátán a félelmet használja fel arra, hogy távol tartson minket Istentől. Úgy gondoljuk, hogy nekünk kell mindent megoldanunk, elbizonytalanodunk az isteni segítségnyújtásban. Mi magunk azonban nem bírunk mindent, ezernyi bizonytalansági tényező szorítja bilincsbe a lelkünket és tesz cselekvőképtelenné. Törékenyek vagyunk és senki sem tud száz százalékot nyújtani. De ne veszítsük el azt a kapcsolódást, azt a kötődést, mellyel megélhetjük a teljességet és a biztonságot! Közösségben legyünk azzal a szerető Istennel, akinek az alkotásai vagyunk, és aki nemcsak megteremtett bennünket, hanem utánunk is jött és megváltott. Isten látja a mi végtelenül elveszett életünket, mindegyikünk nyomorúságát és küzdelmeinket. Isten nem akar bennünket egyedül hagyni, hanem azt mondja: annyira szeretlek, hogy nem akarok nélküled egyetlen pillanatot sem eltölteni. Én tudom, hogy nem megy nélkülem az élet és én szeretném, ha belém kapaszkodnál, rám bíznád magadat ebben a rettentő bizonytalanságban. Emlékezzünk arra, hogy Isten elküldte egyszülött fiát, hogy megváltsa az emberiséget. És egy percre se feledjük, hogy ezt ünnepeljük Karácsonykor – emlékeztetett mindenkit az év legszebb ünnepének jelentőségére a lelkésznő.

(Képek: Fábián Adrienn)