Ahogy a legtöbb nőt, úgy nagyanyáinkat is foglalkoztatta annak idején, hogy mikor mennek férjhez, és ki lesz majd az, aki oltár elé vezeti őket. Hogy mindezt megtudják, különféle jóslásokat alkalmaztak, leginkább december 13-án, Lucia ünnepén, akit - többek között - házasságvédő szentként is tiszteltek.

Ismerd meg ezeket a jóslásokat, és, ha esetleg éppen nincs jobb programod, akár ki is próbálhatod valamelyiket a barátnőiddel. Garancia persze nincs, de játéknak mind tökéletes - és ki tudja, még az is lehet, hogy beválik.

Luca napján 12 férfinevet írtak 12 papírdarabra, melyeket kosárba tettek, és karácsonyig minden nap kihúztak egy-egy nevet. Az utolsó - karácsonykor kihúzott - papírdarabon állt a jövendőbeli neve. A jóslásnak egy úgymond tüzesebb változata is ismert volt. Ekkor nap mint nap a tűzbe dobták az éppen kihúzott papírkát - ez esetben szintén az utolsón olvashatták a szerencsés nyertes nevét.

Némiképp bonyolultabb a fentieknél a gombócfőző jóslás, viszont az előző kettőnél gyorsabban fedi fel a leendő férj kilétét. Ekkor is 12 papírdarabra írtak 12 férfinevet, melyeket egy-egy gombócba rejtettek, egy 13. gombócot pedig üresen hagytak. Aztán egyesével forró vízbe tették őket, és, amelyik elsőnek feljött, az rejtette a nevét annak a férfinak, aki - elméletileg - egy éven belül oltár elé vezette őket. Ha az üres gombóc bukkant fel elsőként, az azt jelentette, hogy a következő egy éven belül sajnos nem volt várható esküvő.

A fenti művelet elvégezhető pogácsával is - rejts 12 papírkát 12 pogácsába, egy utolsót hagyj üresen, majd süsd ki őket. A szabály ugyanaz, mint a gombócos jóslásnál.

Bármilyen más sütemény is ugyanúgy megfelel a célnak - a képen a skandinávok tradicionális Luca-napi csigája látható.

Ha nem a reménybeli férj személyén volt a hangsúly, hanem azon, hogy egyáltalán eljön-e belátható időn belül az életükbe, megzörgették a disznóól tetejét, majd füleltek, hogy van-e reakció bentről. Ha nem volt, azt jó jelnek tekintették - a némaság ugyanis arra utalt, hogy belátható időn belül sor kerül a kézfogóra. A röfögés azonban nem sok jót ígért: ahányszor elhangzott, annyi évet kellett még várni a frigyre, legalábbis nagyanyáink hite szerint.

Az alábbi művelethez kellett egy kis gyomor, de nagyanyáinknak pálinka nélkül is ment. Luca napjától karácsonyig minden nap haraptak egyet egy almából, úgy, hogy karácsonyra csak a csutka maradjon. Ez utóbbival kimentek az utcára, illetve elmentek az éjféli misére, és, amelyik férfival először találkoztak, azzal megegyező keresztnevű férjben reménykedtek a jövőre nézve.

Végezetül egy szofisztikáltabb - és kevéssé munkaigényes - módszer: Luca napján faágat tettek vízbe, és ha az kirügyezett karácsonyra, akkor jó esély mutatkozott arra, hogy belátható időn belül az áhított férj is belép az életükbe.