EGY UNIÓS PROGRAM JÓVOLTÁBÓL tíz betemetődött gémeskút újul meg a Dunatetétlenhez közeli Böddi-széken. Ezekből itatják majd az odatelepített szarvasmarhákat, juhokat és szamarakat.

A Kiskunsági Nemzeti Parkban található Böddi-szék óriási átalakuláson megy keresztül: az Európai Unió Life+ természetvédelmi keretének csaknem kétmilliárd forintos támogatásával egyesítik az 1950-es években csatornával kettévágott tómedret, helyreállítják a természetes vízmozgást. Ennek következtében a jelenlegi 180-ról várhatóan 400 hektárra nő a nyílt vízfelszínű terület.

A szikes réteket újra benépesíthetik az őshonos háziállatok, nekik pedig jól elosztott itatóhelyek kellenek. A hajdani legeltetőhelyek mellett „feltámasztják” a régi gémeskutakat, hiszen a jószágoknak szükségük van édesvízre, noha isznak a szikes tó vizéből is.

– A Böddi-széken magyar tarka szarvasmarhákat, juhokat és magyar parlagi szamarakat legeltetünk majd – újságolja Bankovics András, a Kiskunsági Nemzeti Park programvezetője. – A marhákat a mélyebben fekvő területeken, ahol vissza kell szorítaniuk a terjeszkedő nádast és mocsári növényzetet. A magasabban fekvő, szárazabb területeket a juhok és a szamarak veszik birtokba, az utóbbiak elfogyasztják a kemény szárú, szúrós növényeket is, amiket a juhok otthagynak. Emellett nagyon rövidre rágják a füvet, ami kedvez a talajon fészkelő madárfajoknak, mert így a növényzet nem takarja előlük a portyázó rókákat és borzokat. A területen a helyi gazdálkodók révén már most is van természetvédelmi célú legeltetés, ám ennek mértéke nem éri el a kívánatos szintet. Az élővilágra gyakorolt hatását rendszeres növény- és madártani felmérésekkel követjük nyomon. Az elmúlt nyáron megépítettük a szarvasmarhák éjszakázóhelyéül szolgáló karámrendszert a Böddi-erdő által övezett területen, beszereztük a napelemes mobil villanypásztorokat, és felújíttattuk az elhagyott, káva nélküli kutakat.

Csapó Csaba, a kútfúró és -ásó brigád vezetője Dunatetétlen határában állította helyre társaival a régi ásott kutakat. Nem veszélytelen munka. Miután kiszivattyúzták a vizet, egyikük gumiruhában leereszkedett a mélybe, a sáros-nedves gödörbe. Rövid nyelű lapáttal vödörbe pakolta az iszapot, amit a fentiek felhúztak. Rengeteg a bedobált szemét, sőt kutya- és macskatetemek is előkerültek már. Az egyik kiskunsági kútban birkacsontvázat, egy másikban élő mocsári teknőst találtak.

– Volt már olyan is, hogy kiscicát kellett kimentenünk – osztja meg élményeit a mester. – Felhívtak telefonon, én meg rohantam, de így is kellett egy óra, mire a helyszínre értem. Szerencsére a cica még élt, a felszínen kapálódzott. Lementem érte és felhoztam. Egyébként már ötévesen magával vitt apám a kutakhoz. Néha azt is megengedte, hogy a vödörben leereszkedjek a mélybe. Ő negyven évig volt kútfúró, én még csak huszonötnél tartok. Sok veszélyt rejteget ez a munka, vigyázni kell, nehogy meginduljon a homokos réteg, mert könnyen maga alá temetheti az embert. Fiatalkoromban én is majdnem megjártam. Csak a mélyben vettem észre, hogy a kút oldalában szobányi üreg tátong, ahonnan beszakadt a föld. A szerencsének köszönhető, hogy nem történt tragédia.

A Böddi-széken lévő gémeskutak eredeti formájukat nyerik vissza: kistéglából rakják ki a kávát, lentebb kútgyűrűt használnak. Tíz régi kutat állítanak helyre a jószágok itatásához. Már nagyon várják a tavaszt, amikor a szarvasmarhák, juhok, szamarak végre benépesítik a terepet, hogy elvégezzék „természetvédelmi missziójukat”: rágásukkal és taposásukkal visszaszorítják a terjedő nádat, és segítenek a szikes puszta eredeti növényzetének újraélesztésében.