Ozsváth Ferenc kis túlzással egyedül árválkodott a hazai kispadon, hazai oldalon ugyanis rengeteg volt a hiányzó. Nagy iramban kezdtek a csapatok, voltak helyzetek, kemény belépők. Az első igazán nagy ziccer Palásti előtt adódott, a félegyházi csatár már csak a vadkerti kapussal, Fritmannal állt szemben, de belebombázta a labdát. A másik oldalon Radics jó húszról lőtt a jobb oldalról, ballal a bal alsó sarok irányába, Oroszi azonban vetődve védett. Aztán a 18. percben megszületett a hazai vezetés. Palásti indította Zs. Juhászt, aki jobbal, 15 méterről a kapu bal oldalába bombázott. 1–֪0. Nehezen talált magára a Soltvadkert, de a félidő vége felé egyre többet tett az egyenlítésért. A 43. percben Szalai remek kiugratása után Soproni a kapust is kicselezte, ám a 16-os és az oldalvonal találkozásától túl magasan ívelt középre, így nem sikerült az egyenlítés.

A második játékrész első negyedórájában egyre nagyobb nyomást gyakorolt a hazaiakra a Vadkert, – erre utal a hazaiaknak kiosztott két sárga is –, a levegőben lógott az egyenlítés. Csakhogy az 59. percben a vendégek a 16-oson belül fellökték a fejelni készülő Zs. Juhászt, 11-es. A büntetőt Tóth István pöttyintette amúgy Panenka módra a bal felső sarokba. 2–0. Ugrai Imre kettős cserével próbálta frissíteni a csapatát. A vendégek szokatlanul sok távoli lövéssel próbálkoztak, mindhiába, mert ma csak a Félegyháza tudott a kapuba találni, a 79. percben harmadszor, ekkor egy szöglet után Sándor bólintott nyolc méterről a jobb alsó sarokba. Megérdemelt hazai győzelem született, a különbség talán túlzott.