Elmondta, a klasszicista stílusban épült vendégfogadó – benne a mészárszékkel, árkádos folyosóival, párkányos oszlopaival, előreugró homlokzatával, rajta a fehér hattyút ábrázoló kocsmacégérrel, amiről az épületet 1820-ban elnevezték – a város főterének dísze lett. A Hattyúház többhasznosítású épület volt, elsősorban üzleti célokat szolgált. Állapota a mintegy 200 év alatt sokat romlott, változott. Több mint 100 évnek kellett eltelnie, hogy a város vezetősége olyan humánus döntést hozzon, hogy megmentse az épületet, felújítsa és benne elhelyezze az akkori nevén működő népkönyvtárat. 1949-ben a Közgyűjtemények Országos Felügyelete a múzeum újjáépítésével egyidejűleg teljes és korabeli helyreállítását ter­vezte a Hattyúháznak, amelyet 1950. augusztus 10-én műemlékké nyilvánítottak. Az 1950-es évek végére az épület körüli vita tovább folytatódott - olvashatjuk a BAON hasábjain.

A városvezetés még a lebontásáról is döntött. A jeles épületért azonban sokan aggódtak, élükön dr. Mezősi Károly Petőfi-kutatóval, aki többször is felemelte szavát az épületért. 1957-ben elkészült a Hattyúház eredeti állapotába való visszaállításának tervrajza. Kivitelezésére azonban nem került sor. Így az épület megmentéséért tovább folyt a küzdelem. Még ebben az évben, június­ 9-én, vasárnap Petőfi-márvány emléktáblát helyeztek el a ház falán, az árkádok alatt, a főbejáratnál. Megszövegezője és felállításának kezdeményezője, dr. Mezősi Károly, a jeles Petőfi-kutató volt. A tábla felavatásának ünnepségén vette fel ünnepélyesen Petőfi Sándor nevét a járási könyvtár.