A szükséges káliummennyiség a táplálékból hasznosul, a felesleg pedig távozik a szervezetből. A vérben keletkező káliumhiány akár életveszélyes is lehet. Mivel sok élelmiszer tartalmaz káliumot, a normális étrend biztosítja a szervezet számára a szükséges napi adagot, ami 2-3 gramm.

Hányással és hasmenéssel járó gyomor- és bélrendszeri problémák, sipoly, illetve hosszú ideig tartó hashajtó- vagy vízhajtószedés esetén könnyen káliumhiány (alacsony káliumszint, hipokalémia) jöhet létre a vérben.

Erre ráerősíthet a túlzott sóbevitel, az alkoholfogyasztás, az erős izzadás és a nem megfelelő folyadékpótlás, melyek tovább növelik a káliumhiányt a szervezetben. Ezért különösen érintettek a sportolók, az idősek és a bulimiások. A káliumhiány tünetei eleinte olyan általánosak, mint a fáradtság, a fejfájás, a szédülés vagy a hányinger, később azonban székrekedés, izomgörcsök, bénulás és keringési problémák is felléphetnek.

Mivel a kálium fontos szerepet tölt be a folyadékegyensúly és a gyomor-bél traktus egyensúlyának fenntartásában, valamint az ideg-izom közti idegi funkciókban, az ezen a téren jelentkező tünetek mindenképpen jelezhetik a hiányát. Különösen veszélyes lehet a szívizom esetében, mivel itt a káliumhiány szívritmuszavarokat okozhat.

Bármilyen súlyosan is hangzik mindez, a kálium pótlásáért nem kell túl nagy erőfeszítéseket tennünk a hétköznapokban. A káliumban gazdag ételek (például teljes kiőrlésű gabona, szárított gyümölcsök, avokádó, banán, burgonya, dió, hogy csak a legfontosabbakat említsük) hatékonyan növelik a szervezet káliumszintjét.

Ha nagyobb mennyiségű káliumot szeretnénk magunkhoz venni, főzzünk burgonyát vagy hüvelyeseket hosszú ideig, és használjuk fel a főzővizet is: a kálium ugyanis vízben oldódik. Étrend-kiegészítőket viszont csak akkor használjunk, ha konzultáltunk előtte a háziorvosunkkal.

Fontos megemlíteni a káliumtúladagolást is, ami ritkább, és akkor fordul elő, ha napi 3-4 grammnál több kálium jut a szervezetbe. Ez rossz közérzettel, izomgyengeséggel, hányással, hasfájással jár, és romlik a szívműködés, szívritmuszavar léphet fel, sőt szívmegállás is előfordulhat.