Ehhez a helyes utókezelés éppúgy szükséges, mint az ízlésünknek leginkább megfelelő minta kiválasztása.

Becslések szerint a fejlett országok lakosságának mintegy 10-20 százaléka él az önkifejezés e módjával. Igen elterjedt és sokak körében népszerű művészeti megoldásról van tehát szó, amelynek gyökerei évezredekre nyúlnak vissza. Érdekesség, hogy bár jellemzően nem orvosok végzik, a tetoválás azonban hivatalosan is egészségügyi beavatkozásnak minősül. A Magyarországon alkalmazott OENO-rendszerben például az 58800-as kódszám takarja az "ábrakészítést bőrbe juttatott festék segítségével". És mint minden beavatkozásnak, a tetoválásnak is megvannak a maga kockázatai, amelyeket semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni.

A tetoválás veszélyei

A minták felvitele során apró tűk segítségével juttatnak festékcseppeket a bőr irharétegébe, 1-2 milliméterrel a bőrfelszín alá. Nagyon leegyszerűsítve a jelenséget, a beinjektált festékrészecskék zöme túl nagy méretű ahhoz, hogy az immunrendszer képes legyen a véráram útján eltávolítani azokat, így tartósan megmaradnak a helyükön. Működési elvük alapján a tetoválógépek leginkább egy varrógéphez hasonlíthatók, és a számos tűszúrás, amelyet a bőrön ejtenek, nem csupán komoly fájdalmat okozhat, de a festékanyagokkal együtt további problémák forrása is lehet.

Először is elengedhetetlen, hogy a tetováláshoz mindig steril eszközöket használjon az azt felvivő művész. A szennyezett tűk súlyos, vér útján terjedő fertőzéseket közvetíthetnek, beleértve a többi között a hepatitisz B és C típusát, illetve a legtöbbször a kórházi fertőzések kapcsán emlegetett MRSA-t is. Ezen felül a bőrbe juttatott festékek allergiás reakciót válthatnak ki, valamint egyéb, nem allergiás eredetű bőrpanaszokat eredményezhetnek - akár évekkel később is. Végezetül fontos szót ejteni az általános fertőzésveszélyről, elvégre tetoválás során rengeteg apró tűszúrás éri a bőrt, az így fellépő sérülések pedig utat nyithatnak különféle kórokozók előtt.

Egy, a Dermatology című folyóiratban 2016 decemberében megjelent dán tanulmány több mint négyszáz olyan páciens adatait vetette elemzés alá, akik tetováláshoz kapcsolódó szövődmények miatt keresték fel a koppenhágai Bispebjerg Egyetemi Kórházat. Az érintettek 37 százalékánál jelentkeztek allergiás tünetek, 13 százalékuknál szarkoidózisra utaló bőrpanaszok (elsősorban fekete festékek kapcsán), 11 százalékuknál pedig bakteriálisfertőzéslépett fel. Korábbi tanulmányok 0,5 és 6 százalék közé teszik a fertőzéses szövődmények előfordulási arányát az összes tetoválásra vonatkozóan, azaz mindenképpen egy olyan fenyegetésről beszélünk, amelyet komolyan kell venni.

Hogyan ápoljuk a friss tetoválást?

Egyrészt az említett fertőzések megelőzése, másrészt a felvitt minta optimális megjelenése érdekében is törekednünk kell a helyes utókezelésre. A szalonból hazaérve - a tetoválóművésztől kapott utasításoknak megfelelő időn belül - levehetjük az ott felhelyezett fóliát a tetoválásról, de fontos, hogy előtte mossunk alaposan kezet. Ezután antibakteriális szappannal és langyos vízzel gyengéden letisztíthatjuk a területet, amely eleinte még enyhén nedvezhet. Óvatosan itassuk fel a vizet papír törlőkendővel, majd hagyjuk teljesen megszáradni a szabad levegőn. Ezután vékonyan kenjük be a tetoválóművész által javasolt, bőrgyógyulást segítő kenőccsel.

Újabb fóliázásra már nincs szükség, mert a fólia nedvesen és melegen tartja a bőrfelszínt, ideális környezetet teremtve a baktériumok számára. Két-három hétig napi több alkalommal is meg kell ismételni a tisztítást és ápolást, ügyelve arra, hogy a tetovált bőr ne száradjon ki, de ne is legyen túl vastagon bekrémezve. Naponta egyszer jódmentes sebfertőtlenítőt is használhatunk a fertőzések megakadályozása céljából.

Néhány nap elteltével a tetoválás elkezd hámlani, ám ez teljesen természetes jelenség, nem kell tőle megijedni. A bőr viszkethet is, de muszáj megállni a vakarózást! Szintén nem szabad a képződő vart leszedni, várjuk meg, amíg magától leesik. A gyógyulási időszakban nem javasolt napfénynek kitenni a tetovált bőrfelületet, illetve azt követően is csak magas faktorszámú fényvédő krém használata mellett ajánlott napozni. Kerülni kell a fürdőzést, úszást, beleértve az otthoni kádfürdőt és az úszómedencéket, jakuzzikat, természetes vizeket egyaránt. Zuhanyzás során se tegyük ki a tetoválást közvetlenül a vízsugárnak, és inkább tisztálkodjunk langyos vízzel, ne forróval, mivel az nem csupán fájdalmat okozhat, de a mintát is fakíthatja. Az első napokban kerüljük a szűk ruhákat is, amelyek beletapadhatnak a sebbe, továbbá ne végezzünk intenzív, izzadást kiváltó testmozgást.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Amennyiben a tetovált bőrfelület kivörösödik, begyullad, érzékennyé válik, úgy elképzelhető, hogy elfertőződött. Ilyen esetekben feltétlenül forduljunk orvoshoz, aki szükség esetén antibiotikumos kezelést írhat elő, valamint értesítsük a problémáról a tetoválóművészt is. Agresszívabb fertőzések esetén szisztémás panaszok is felléphetnek, így láz, hidegrázás és verejtékezés. Kiütések jelentkezése esetén felmerül az allergiás reakció gyanúja, amivel szintén javasolt szakember segítségét kérni. Mivel a tetoválás festékanyagai tartósan jelen vannak a bőrben, így az azokra adott allergiás válasz is hosszú távon fennmaradhat megfelelő kezelés hiányában.

(Címlapfotó: Tetoválás után még hosszú napokig támogatni kell a bőr gyógyulását. Fotó: Getty Images)