Vajon hogyan kerüljük el a drasztikus lépést, hogy az ősz első munkanapjaiban sokkos állapotba kerülve felmondjuk az amúgy jól fizető, biztos állásunkat, hogy helyette búvárközpontot nyissunk egy karibi szigeten? Repka Ágnes HR szakértő, munkajogi tanácsadó cikke.
Tengerpart vagy hűvös hegyek, a külföldi konyhaművészet remekei, finom italok, napozás vagy túrázás, és persze sokáig tartó lustálkodás reggelente a hotelszobában – mindenki erre várt egy éve. Aztán eltelik az a rövidke egy-két hét, és visszacsöppenünk a valóságba: meetingek, korai kelés, idegesítő főnök (vajon a nyaralás előtt is ennyire idegesítő volt?) és a határidős teendők…

• A legfontosabb persze az lenne, hogy még a nyaralás előtt úgy hagyjuk ott a munkahelyünket, hogy ne boruljon ránk semmilyen lejárt határidejű, vészesen fenyegető ügy a visszatérés utáni első munkanapunkon. Ehhez az kell, hogy már a nyaralás előtt igyekezzünk befejezni mindent, gondoskodjunk arról, hogy a távollétünkben is el legyenek látva a legfontosabb feladatok, s ha kell, előre tájékoztassuk a kollégákat, ügyfeleket a távollétünkről. A levelező rendszerben a házon kívül üzenet a legjobb módja annak, hogy tudassuk, meddig nem fogunk a levelekkel foglalkozni.
• A nyaralás vége felé idézzük fel, mit is szeretünk a munkánkban, minek örülünk, vár-e ránk valami izgalmas projekt, így könnyebb lesz visszatérni.
• A nyaralás utáni napon kezdjünk korán, hasznos már a munkaidő kezdete előtt fél órával bemenni, így van egy kis nyugalom körülöttünk, míg beindulnak a szokásos munkahelyi körök, és röviden átgondolhatjuk, mit is kell elvégeznünk.
• Ha lehet, az első napot hagyjuk meg az elmúlt hetek eseményeinek felgöngyölítésére: semmi meeting, semmi tárgyalás, semmi időrabló, órák hosszat tartó egyeztetés. Inkább hozzuk be a lemaradást, ha van!
• Készítsünk listát az első napon, hogy átlássuk, milyen feladataink vannak, milyen célokat kell elérnünk, milyen határidők várnak ránk az elkövetkezendő napokban. Könnyen kimegy a fejünkből egy-egy dolog, ha közben tíz másikat is megpróbálunk szimultán elintézni.
• Bizonyára rengeteg e-mail vár ránk, ezeknek a szelektálása kulcsfontosságú ahhoz, hogy ne kerüljünk pánikba az első napon. Ami gyorsan megoldható, és nem igényel fél percnél többet, azt válaszoljuk meg, s azonnal töröljük, vagy archiváljuk, a több időt igénylő e-maileket ütemezzük be későbbre, ami viszont nem a mi ügyünk, csak másolatban kaptuk: nyugodtan ignoráljuk.
• Vigyünk be magunkkal a munkahelyünkre valami kis emléket, egy képet, egy szuvenírt a nyaralásról, ami kellemes érzéseket kelt bennünk, és emlékeztet a szép napokra, akárhányszor ránézünk.
• Bár csábító, hogy már az első percekben meséljünk a nyaralásunkról, jobb, ha ezt csak ebédszünetben tesszük meg. Különben a félórás beszámolónkat mások másik félórás beszámolói követik majd, s elrepül a nap…
• Sokan elfeledkeznek róla, pedig a jó munkahelyi hangulathoz ez is szükséges: köszönjük meg annak, aki helyettesített minket. Így a következő alkalommal is szívesen segít majd nekünk.
• Amíg tart az indián nyár, a nyári hangulatot a mindennapjainkba is becsempészhetjük. Egy kis esti iszogatás az erkélyen, egy nyaraláskor megismert külföldi ételspecialitás elkészítése, vagy egész napos strandolás, és utána egy vacsora a közeli étteremben még belefér szeptember első két hetébe, és felidézi, meghosszabbítja a nyaralás hangulatát.