Minden évben februárban a Házasság Hete alkalmából Kiskunfélegyházára érkezik nagyszerű előadással Pál Feri, római katolikus pap. Idén a járványügyi helyzet ezt nem tette lehetővé. Azonban a művelődési központ programszervezői elhatározták, hogy az első adandó alkalommal pótolják ezt az elmaradást. A mostani előadásból megtudhattuk hogyan tudunk jó életminősében élni a múlthoz fűződő viszonyunkban, a jelenben és a jövőre való irányultságunkban.

A szakember előadását Daniel Kahneman Nobel díjas pszichológus kutatássorozatának eredményeire építette fel, melyből megtudhattuk, hogy életminőségünk tulajdonképpen milyen egyszerű dolgokon múlik.

Mi hétköznapi emberek azt gondoljuk, hogy mi mindenkor a jelenben vagyunk. A pszichológus azonban azt mondja, hogy ez nem így van. Testileg ugyan jelen van az ember, de lélekben teljesen máshol jár. Fizikailag valóban a jelenben vagyunk, azonban agyunk, az idegrendszerünk a múltban van. Tehát mondhatjuk úgy is, hogy mi az emlékező énünkben vagyunk, nem a jelenben, a tapasztaló énünkben. Ha például átélünk egy szakítást, akkor az időnk nagy részét nem a jelenben töltjük, hanem azon hezitálunk, hogy történhetett meg, mit mondott az illető utoljára, a jelenben pedig csak kóválygunk. Ahogy idősödünk, esetleg gyászolunk, akkor még inkább az emlékező énünkben és nem a tapasztaló énünkben vagyunk. Egy átlagember az életútján nem napokat-heteket-hónapokat, éveket, hanem akár több évtizedet is az emlékező-énben tölt, nem a tapasztalóban.

Rengeteg kutatás után Kahneman arra jutott, hogy mikor az emlékező énben vagyunk, az életminőségünk három tényezőn múlik. Aki erre a három tényezőre figyelmet fordít és ügyesen van jelen ebben a három tényezőben, ő még ha nagyon nehéz dolgokat is élt át a múltban, mégis jó életminőségben tud lenni anélkül, hogy tagadna, vagy kicsinyítene bármit, ami a múltban történt.

Ezek a tényezők az alábbiak:
1. Azok a személyek vannak jól a múlthoz fűződő viszonyukban, amikor az emlékező énükben vannak, akik elevenen őrzik magukban életük pozitív fordulatait. Amikor a kétségbeesésből, a rettenetből egyszer csak kiránt valami és hirtelen az élet kivirul.

Ha csak az agyunkra, vagy az ösztönös emberi természetünkre bízzuk, akkor a legtöbben a saját élettörténetüket negatív fordulatról negatív fordulatra mondják el. A döbbenetes az, hogy semmivel sem önkényesebb a saját élettörténetünket pozitív fordulatról pozitív fordulatra elmondani. Ha nem tagadjuk a nehézségeket, az semmivel sem önkényesebb, mint negatív fordulatról negatív fordulatra haladnunk az élettörténetünkben.

Az ösztönösnek mondható negatív gondolkodás - amivel általában véve nagyon sokan élünk - , egy evolúciós örökség. Az emberiség története 98%-a az időben többnyire és alapvetően természeti környezetben zajlik. Ha túl akarja élni, nagyon hasznos és segíti a túlélést, ha állandóan azt nézi, hol a veszély, a támadás, a nehézség, az akadály. Ez valóban segíti a túlélést, de egyáltalán nem segíti a jólétet. Ha szeretnénk egy jó életminőségben lenni a múlthoz fűződő viszonyunkban anélkül, hogy tagadnánk, akkor tudatosan újra kell mesélnünk a saját történetünket pozitív fordulatokkal.

2. A második tényező a jó életminőséghez a múlthoz fűződő viszonyunkban Pál Feri atya szerint - Daniel Kahneman kutatásaira alapozva - az, hogy elevenen tartjuk-e magunkban a múltunk csúcseseményeit, csúcspillanatait, kimagasló helyzeteit, élményeit. Nem kell nagy dolgokra gondolni, egészen apró dolgok is lehetnek csúcsélmények, ami örömöt okozott számunkra. Hétköznapi emberek hétköznapi tapasztalatai bőven beleférnek a csúcsélmények kategóriába. Például egy kutya, ami mindig olyan örömmel várt haza, mintha maga a Messiás érkezne, vagy egy közös családi program, amire nagyon jó visszagondolni.

3. Végül az utolsó fontos dolog, hogy tudatosan visszaemlékezzünk, őrizzük, emlékezzünk és tápláljuk, éltetjük a számunkra fontos, pozitív csúcseseményeket. Nem elég, hogy megéltük, hanem azt elevenen őriznünk kell és táplálkoznunk kell belőle.

Tulajdonképpen ez a három dolog elég ahhoz, hogy a jólétben éljünk a múlthoz fűződő viszonyunkban. Gondoljunk mindig a pozitív fordulatokra és arra, hogy mindig vannak olyan emberek, történések az életünkben, amelyek segítenek átlendülni a szakadékon és felemelnek a mélységből a magasságokba.

Tudatosan meséljük el életünk történetét és ne hagyjuk az agyunknak, hogy evolúciós örökségére alapozva ösztönösen negatív fordulatokkal zárja le a velünk megtörtént eseményeket. A pozitív látásmódban pedig mindig segítségünkre lesz az, ha gondolatban újra és újra átéljük azokat a csúcseseményeket, melyektől hevesebben ver a szívünk és bizsereg minden porcikánk.

(Képek: Fábián Adrienn)