Ne hagyatkozzunk a megszokásra! Igyekezzünk a piacra, nehogy lecsússzunk a befőzhető gyümölcsökről!

Van, aki nosztalgiából főz lekvárokat, hogy olyan legyen a karmája, mint a nagymamájáé volt. Van, aki mindenből a háziban bízik a legjobban és van, akik kísérletező kedvű és szeret különleges kombinációkat kipróbálni, például almát naranccsal, málnát meggyel vagy epret rebarbarával. Érdekes ízeket érzetünk el a fűszerezéssel is, ha például vaníliát, szegfűszeget, gyömbért teszünk a lekvárba. Saját gyártmányú kedvenceinket egész évben kínálhatjuk a reggelihez és a süteményeinkben, palacsintáinkban is remek töltelékül szolgálnak. Egyre elterjedtem, hogy a gyümölcsökből szörpöt is tesznek el a háziasszonyok főzéssel, dunctolással.

A tökéletes lekvárért:
- Legfontosabb alapkövetelmény a tisztaság! Az egész munka kárba mehet, ha nem csírátlanítottuk alaposan az üvegeket.
- Mindig kis lángon főzzük a lekvárt, gyakran kevergetve, mert könnyen odaég. Ha tovább főzzük, sűrűbb lesz.
- Csavaros tetejű üvegeket használjunk.
- Nem kell tartósítószer, ha a színültig töltés után rácsavarjuk az üvegre a fedőt és fél órára fejre állítjuk. A vákuum kizárja a mikrobákat.

Melyik milyen?
Lekvár: gyümölcsök pürévé főzve.
Dzsem: olyan mint a lekvár, de nagyobb gyümölcsdarabokkal.
Gyümölcsíz: a pépesített gyümölcsök levének sűrítménye.
Gyümölcskocsonya, zselé: a gyümölcsökből főzés után leszűrt levet főzik cukorral kocsonyává.
Gyümölcssajt: cukorral sűrűre főzött, szárított gyümölcs. Legismertebb a birsalmasajt, de szilvából is lehet készíteni.