Egy kutyakölyök érkezése a házhoz mindig nagy örömmel, sok-sok vidámsággal teli pillanattal ajándékozza meg a családot. A szelíd, végtelenül aranyos teremtmény azonnal a figyelem középpontjában áll. De vajon meddig?
Ám az öröm mellett, a lojális baráttal több felelősség hárul ránk. A mi dolgunk, hogy megtanítsuk arra, hogy ne ugasson fölöslegesen, ne végezze a dolgát a házban, ne lopja el az ételt az asztalról és sok más apró trükkre is. A közös életünk felelőssége jórészt a miénk.
A kutyakölykök függenek tőlünk, emberektől, főleg ha túl hamar lettek elválasztva az anyjuktól. Segítenünk kell nekik beilleszkedni az emberekkel és gépekkel teli világba, amelyben élünk. A nevelésétől függően, vagy egy jól nevelt, felelősségteljes kutyává válik, vagy pedig egy elkényeztetett, kezelhetetlen ebbé. Már a kutya kölyökkorában olyan szigorú nevelési programot kell megalapoznunk, amit neki folyamatosan követnie kell.

Ha nem neveljük, és felszínesen kezdjük, kutyánk könnyen rabszolgaként tarthat bennünket, abban a hiszemben, hogy ő ház és a mi életünk ura is egyben. Az első hónapok egy kiskutya életében létfontosságúak. Gyakorlatilag kis szőrcsomókkal van dolgunk, amelyek megrágnak mindent, amit elkapnak, ott végzik a dolgukat, ahol rájuk jön, sírnak az anyai szeretet után, felássák a kertet, olyan helyekre bújnak be, ahonnan nehéz őket kiszedni, értékes dolgokat törnek el... És amikor azzal az ártatlan tekintettel néznek ránk, rögtön elfelejtünk minden kellemetlenséget, amit okoztak. De ez nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül kell hagynunk az efféle viselkedést.

Ne verjük!
Mindenek előtt tudni kell, hogy egy kiskutya idomítása sok türelmet, sok bátorítást és sok jutalmat igényel. Amint a négylábú bekerül a házba, el kell kezdenünk az első leckéket. Próbáljuk megtanítani alap trükkökre: hogy üljön, hogy jöjjön, ha hívjuk, hogy ne ugorjon fel ránk. Minden alkalommal, amikor jót csinál, jutalmazzuk meg jutalomfalattal vagy jó szóval és simogatással. Nagyon sokat számít, hogy kommunikáljunk a négylábúval, hogy megmondjuk neki, mit is akarunk pontosan, és hogy megdicsérjük. Gyakorlatilag így erősödik meg kutya és gazda kapcsolata. A kiskutyánk bennünket tekint gazdájának, így könnyebb lesz további leckéket adni neki.

Az elején a gyakorlatoknak nem kell hosszúaknak lenniük. Legyenek minél rövidebbek, minél következetesebbek és szórakoztatóak a kiskutya számára. Használjunk az elején egyszerű parancsokat és ismételjük addig, amíg a kutya meg nem tanulja. Nagyon fontos, hogy bízzon bennünk, de magában is. Tartsuk mindig észben, hogy egy éretlen és fiatal kutyával van dolgunk. Legyünk türelmesek, rugalmasak és igazságosak. Ne várjuk, hogy a kis állat az első parancsból tanuljon. Ezek a feladatok mind újak neki, tehát normális, ha hibázik.

Neveljük szobatisztaságra!
A legfőbb problémák egyikét, amik az új háziállattal együtt érkeznek csomagban, az élettani szükségletek után keletkező rendetlenség jelenti. Fontos, hogy megfigyelés alatt tartsuk az állatot, figyelmeztessük minden alkalommal, amikor rosszat csinált, amikor pedig jó dolgot tesz, bátorítsuk és dicsérjük meg, próbáljuk meg kijavítani a viselkedésbeli hiányosságokat. Van néhány általános szabály, melyekhez tartanunk kell magunkat, amikor arra tanítjuk az állatot, hogy ne végezze a dolgát a házban. Egy kutyát idomítani nem azt jelenti, hogy az győz, aki hamarabb tanul. Tegyük a hangsúlyt mindenek előtt a kettőnk között kialakult kapcsolatra. Hasonlóképpen, a család többi tagját is be kell vonni az idomítás folyamatába.
A kutyák nem tudják, hol van a megfelelő és a nem megfelelő hely a szükségleteik elvégzésére. A mi kötelességünk megtanítani arra, mit jelent a bent, és mit jelent az odakint.
Ha néha-néha kiengedjük, az még nem fogja megoldani a szükségleteivel kapcsolatos problémákat.
A kutyáknak természetes ösztönük, hogy tisztán tartsák a helyet ahol alszanak, vagy ahol játszanak. Fontos, hogy mi is ehhez tartsuk magunkat.
Lehetünk bármilyen éberek, a kutya akkor is talál kibúvókat. Mindig azonnal takarítsuk ki a baleset helyét, és használhatunk frissítő megoldásokat is a lakásban. Mutassuk meg neki, hogy nem helyes, amit csinált és, hogy viselni fogja a következményeit, ha még egyszer előfordul.

Értsük meg!
Ha megértjük a viselkedését, könnyebben tudjuk majd nevelni. Ne felejtsük el, hogy egy fiatal és neveletlen állattal van dolgunk. A kiskutyák csak rövid ideig tartják vissza szükségleteiket, mivel kevés önkontrolljuk van. Azt mondják, hogy minden hónapban egy-egy órán át tudják visszatartani. Ez azt jelenti, hogy egy 2 hónapos kiskutya 3 órát tud visszatartani.
Egy fontos tanács: szoktassuk hozzá egy etetési és itatási programhoz. Etessük minden nap ugyanabban az órában, de sosem a lefekvési időhöz közel, és rejtsük el az ennivalós tála,t mielőtt lefekszünk. Reggel, tegyük vissza a tálat a helyére. Így kialakul egy rutin, ami a szükségleteket is alakítja.