Hogy készüljünk rá, mennyi ideig tart, és fájdalmas-e? Saját bőrünkön derítettük ki, mivel jár egy plazmavétel.

Egyetlen véradó három ember életét mentheti meg - többek között ezzel a kulcsmondattal toborozza évek óta a donorokat az Országos Vérellátó Szolgálat. A vérre óriási igény van az egészségügyben - a biztonságos ellátáshoz évente közel félmillió egységre van szükség -, ezért adományozóból sosem lehet elég. Maga a véradás viszont önkéntes és hivatalosan térítésmentes, honorálni étkezési utalvánnyal, illetve apróbb ajándékokkal szokták. Egyre népszerűbb viszont nálunk is a véradás egy speciális formája, a plazmaferezis, amelyben az egészségügyi ellátás számára szintén igen fontos vérplazmát adhatjuk le.

A folyamat hasonlít egy hagyományos véradáshoz, bár annál több ideig tart. Viszont a szervezetet sem viseli meg annyira - míg egy évben a férfiak maximum öt, a nők pedig négy alkalommal adhatnak vért, addig plazmát nemtől függetlenül 45-ször lehet adni. A "kalóriapótlásként" adott összeg is jóval magasabb plazmaadás esetén, bár egy 2017-es szabályozást követően már kevesebbet vihetnek haza az adományozók. Mit is vesznek le tőlünk a bő 30 perces folyamat során, és kell-e tőle tartanunk? A HáziPatika.com újságírója maga is plazmaadónak állt.

Mire használják a vérplazmát?

A vérplazma vérünk egyik összetevője, 90 százalékban vízből áll, de fehérjéket, különböző ásványi anyagokat és hormonokat is tartalmaz. Olyan, mesterségesen nem előállítható anyagok vannak benne, amelyből életmentő gyógyszerek születnek - a budapesti és vidéki centrumokban levett plazmából immunhiányos betegséggel küzdők, vérzékenységben szenvedők, csontvelő-átültetésen átesett, illetve égési sérülést szenvedett emberek kezelésére szolgáló készítményeket állítanak elő.

A vérzékenységgel küzdőknek akár hetente 2-3 alkalommal is a szervezetükbe kell juttatni a plazmából származó készítményt, egyetlen beteg havi gyógyszeradagjához közel száz plazmaadó hozzájárulására van szükség. Magyarországon közel 400 embert érint a súlyos vérzékenység, vagyis az "A" típusú hemofília, az ő ellátásukra több mint félmillió plazmaadagra van szükség évente. A plazmaadókra az immunvédekezési zavarral született betegeknek is nagy szükségük van, egy beteg havi gyógyszeradagját körülbelül tíz plazmadonor fedezi, a körülbelül 300 magyar beteg ellátásához éves szinten 40 ezer donorra van szükség. A közösségi szolgálat ezért komoly motivációt jelenthet, sokaknak azonban ennél is többet ér, hogy a véradással ellentétben a plazmáért pénz is jár - igaz, hogy nem annyi, mint korábban.

Leszámolnak a "megélhetési" plazmaadókkal

Tavaly év elején az állam egy törvénymódosítással 3665 forintban maximalizálta a plazmaadásért kifizethető összeget. Magyarázatuk szerint ezzel akarták elejét venni, hogy a plazmavételezésre szakosodott cégek egymást túllicitálva "megélhetési" plazmaadókká tegyék az ügyfeleket, és elsősorban az önkéntesség és a segíteni akarás, ne pedig az anyagi haszon vonzza őket. Hivatalosan a pénzt ilyenkor sem a plazmaadásért kapják a donorok, hiszen az szervkereskedelemnek minősülne, amelyet a törvény egész Európában büntet. Az összeg az utazási költséget, illetve a donáció miatt kieső időt hivatott kompenzálni. Emellett a helyszínen több más figyelmességgel - fehérjeszelet, csokoládé, szendvics, üdítő, ingyenesen használható kávéautomata, gyümölcskosár - is kompenzálják a plazmacentrumok az adományozók idejét és erőfeszítéseit.

A szabályozással annak is elejét kívánták venni, hogy a plazmaközpontok elszívják az adományozókat az alacsonyabb juttatással járó véradástól. Hogy ennek elejét vegyék, a plazmacentrumok évente legalább egyszer véradásra kötelezik a plazmadonorokat is. Ha a megadott határidőn belül nem tudjuk igazolni, hogy részt vettünk az egyik szervezett véradáson, ideiglenesen a plazmaadásból is kizárnak minket.

Kik adhatnak vérplazmát?

Plazmát adni nagyjából olyan régóta lehet Magyarországon is, mint vért, a két folyamat azonban sokáig össze volt kötve, a ma ismert eljárást egy bő évtizede honosították. Ma már több plazmaferezissel foglalkozó cég is működik nálunk, mi az egyik legnagyobbat kerestük fel a Corvin-negyedben. "A donorokat a juttatás mellett az is motiválhatja, hogy egy általános egészségügyi szűrést is elvégzünk rajtuk. Összfehérje és vírusszerológiai vizsgálatokat minden plazmaadáskor végzünk, minden ötödik alkalommal immunglobulin G-szintet, valamint minden első és tizenötödik alkalommal a vérképet is ellenőrzik a kollégáim, hogy kiderítsék, a donor szervezete hogyan tolerálja a rendszeres plazmaveszteséget" - mondta el a HáziPatika.com kérdésére Dr. Török Ildikó, a Plazmaszolgálat Kft. vezető főorvosa. Ennek a szűrésnek köszönhetően azonban a jelentkezők 10-15 százalékából nem lesz donor, mert nem felelnek meg a szükséges kritériumoknak.

Ahogy vért, úgy plazmát sem adhat akárki: ha például megfáztunk, kijött a herpeszünk, vagy bármilyen probléma van az egészségünkkel, a teljes gyógyulásig nem is érdemes felkeresni a központot. Előzetesen megvizsgálják a vénát is, és akkor sem biztos, hogy alkalmasak vagyunk, ha egy korábbi véradásnál nem volt gondunk. Egyesek vénája ugyanis alkalmas a véradásra, de a plazmaadással járó oda-vissza áramlási folyamatra már nem, őket a saját érdekükben kizárják. A donor súlyától függ, hogy mennyi plazmát vehetnek le: értelemszerűen egy 50 kilós nőtől kevesebbet, mint egy százkilós férfitól. Hogyha minden rendben van, hetente egyszer, évente pedig maximum 45-ször lehet plazmát adni.

A doktornő hangsúlyozta: a rendszeres plazmaadóknak nagyon oda kell figyelniük a fehérjebevitelre, a megfelelő táplálkozás mellett azonban nem lehet ebből gond. Az összefehérje-szintet minden egyes adásnál megmérik, és a donort ideiglenesen el is tanácsolhatják, ha úgy látják, hogy ez nem megfelelő a szervezetükben. A főorvos szerint versenysportolók is megfordulnak náluk, a teljesítményüket pedig semmilyen módon nem befolyásolja az adományozás. Sőt a rendszeresen sportolók általában jobban figyelnek a helyes táplálkozásra is, így valószínűleg az ő fehérjeszintükkel sem lehet semmi gond - tette hozzá.

Mire figyeljünk plazmaadás előtt?

A vérplazma színe változatos, a világossárgától a sötét narancssárgáig terjedhet annak fényében, hogy a donor milyen ételeket fogyasztott. A plazmacentrumok is csupán egy megadott színskálán belül fogadhatják be a levett folyadékot, ezért az alanyoknak nagyon oda kell figyelniük, hogy a plazmaadást megelőző 24 órában mit fogyasztanak: kerülendőek a nehéz, zsíros ételek, a tojássárgája, és alkoholt sem szabad fogyasztanunk. A plazmaadás napján, a plazmaadás előtt szintén tiltólistán vannak a "színes" italok - például szörpök, gyümölcslevek, gyümölcsös teák -, ezek ugyanis beszínezhetik a vérplazmánkat, amit a későbbiekben nem tudnak felhasználni gyógyszerekhez.

Fontos odafigyelni az elfogyasztott folyadék mennyiségére is: a plazmaadás napján minimum 2,5-3 liter folyadékot kell elfogyasztani. Ez a reggeli időpontban érkezőknek okozhat nehézséget, legalább másfél órával korábban indulás előtt már el kell kezdenünk hidratálni ahhoz, hogy a szükséges mennyiségű folyadékot magunkba tudjuk erőltetni. Persze, azzal sem árt tisztában lenni, hogy a plazmalevétel alatti 25-30 percben egy gépre leszünk kötve, így aki a művelet előtt nem intézte el folyó ügyeit, annak feszengős félórára kell felkészülnie.
Túléltünk egy plazmaadást

A plazmaadás folyamata egyébként az adományozó szemszögéből nem sokban különbözik a hagyományos véradástól, az asszisztens a vénánkba szúr egy tűt, nekünk pedig türelmesen várnunk kell, míg a ránk kapcsolt gép elvégzi a munkáját. A gép a plazmaferezis nevezetű folyamat során elválasztja a vér folyékony részét a sejtes alkotóelemektől. Előbbi az a bizonyos vérplazma, amely mellettünk egy palackban gyűlik össze, utóbbit pedig egy zárt rendszeren keresztül visszaáramoltatják a szervezetünkbe. Mellé egy adag fiziológiás sóoldatot is kaptunk, nehogy a folyamat a kelleténél jobban kiszárítsa a szervezetünket. Illetve egy kis labdát a kezünkbe, amelyet időnként pumpálni kellett, hogy fenntartsuk a megfelelő keringést.

Mivel a vörösvértesteket visszakapjuk, a levett plazmát pedig egy egészséges szervezet 1-2 nap alatt újratermeli, a művelet elviekben annyira sem viseli meg a szervezetünket, mint egy véradás. Az előzetes vizsgálatot elvégző orvos ugyan figyelmeztetett rá, hogy egyeseknél fáradtság jelentkezhet vagy egy kissé leeshet a vérnyomás is, de mi semmi ilyesmit nem tapasztaltunk, a nap további részét semmilyen módon nem befolyásolta a reggeli adományozás. Igaz, hogy nálunk a korábbi véradások után sem jelentkezett semmilyen kellemetlenség.

A plazmaadás folyamata a regisztrációval és az első orvosi vizsgálattal együtt nagyjából egy órát vett igénybe. Kezdő plazmaadóknak azt is javasolták, hogy a műveletet követő negyed órát töltsék még a központban, nehogy a rosszullét az utcán érje utol őket. Összességében a kiszolgálás, az előzetes vizsgálat, illetve maga a plazmaadás mind úgy zajlik, ahogy egy modern, 21. századi magánintézménytől ezt elvárhatjuk. Fájdalomtól nem kell félni, legalábbis ha egy véradást elviselhetőnek tartunk, a plazmaadás sem fog megviselni. Az pedig, hogy a rendszeresen visszajáró adományozókat a pénz vagy a segítségnyújtás vágya motiválja inkább, a gyógyszerekre váró embereknek valószínűleg lényegtelen.