Városunk ismét egy olyan nagyszerű embertől búcsúzik, aki hosszú évtizedeken keresztül képviselte a közigazgatásban a szociális érzékenységre, empátiára és segítő szándékra épülő szakmai munkát.
Megtörten, fájó szívvel búcsúzunk dr. Nánási Éva kollegánktól, aki pályája kezdetétől, 1983-tól dolgozott a közigazgatásban. 1995-2013 között a Kiskunfélegyházi Polgármesteri Hivatal Népjóléti Osztályának vezetőjeként, majd aljegyzőként látta el feladatait. 2013-tól a Kiskunfélegyházi Járási Hivatal vezető beosztású dolgozója volt.

Pályáját a fejlődés iránti vágy, a szakmaszeretet, tenni akarás és az emberek iránti maximális tisztelet jellemezte. A közigazgatás olyan területén dolgozott, ahol e tulajdonságai tették igazán jó vezetővé, munkatárssá. Közvetlen kollégái tiszteletét és megbecsülését nem a hierarchiában betöltött szerepével vívta ki, hanem szakmaiságával, nyíltságával, segítőkészségével, a csapatmunka hangsúlyozásával és munkatársai megbecsülésével. A szociális feladatokat ellátó osztály vezetőjeként és később aljegyzőként is fontos volt számára a nehéz élethelyzetben lévők segítése, az egészségügyi és a szociális ellátórendszer intézményei működésének biztosítása, az intézményvezetőkkel és az ágazatban dolgozókkal történő gördülékeny együttműködés és szakmai segítségnyújtás.

Kiemelten kezelte a gyámügyi feladatokat, a szociális bentlakásos intézményeket, fontosnak tartotta az Értelmi Fogyatékosok Nappali Intézményének fenntartását. Szívvel-lélekkel vett részt a Semmelweis-ünnepség és a Szociális Munka Napja ünnepségeinek szervezésében, ezzel is kifejezve nagyrabecsülését az ágazatban dolgozók munkája iránt. Vezetése alatt 8 évig működött a megyében kiskunfélegyházi központtal az Országos Szociális Igazgatási Mintahely, amelynek keretében szakmai segítséget nyújtottak a megye összes önkormányzatának, szakmai műhelyek, képzések és szakmai látogatások szervezésével. A polgármesteri hivatal szociális osztályán a Családbarát Munkahely kialakítása is a nevéhez fűződik. Aljegyzőként mindvégig következetesen, rugalmasan, tapasztalatával és szakmai tudásával segítve vett részt a hivatal vezetésében.

A járási hivatalnak a hatósági és gyámügyi osztály vezetőjeként szinte a megalakulásától kezdve munkatársa volt. Pályafutása kezdetétől szívügye volt a gyermekvédelem, így a járási hivatali feladatkörében is rendszeresen tartott előadásokat a család- és gyermekvédelemmel, bűnmegelőzéssel kapcsolatban. Közreműködött a Bács-Kiskun Megyei Államigazgatási Kollégium Bűnmegelőzési Munkacsoportjának munkájában. Aktívan részt vett a közigazgatási szakvizsgák lebonyolításában.

Visszafogott, néha zárkózott természete mögött óriási szív, empátia és segítőkészség lakozott. Akiket igazán közel engedett magához, megismerhették őszinte jellemét, mindazokat az értékeket, amelyek őt különlegessé tették.

Családja biztos nyugvópont volt életében. Mindig büszkeséggel, szeretettel beszélt róluk, férje segítő támogatásáról, az időközben már felnőtt lánya és fia életének alakulásáról, keresztfiáról és családjáról, unokahúga utazásairól. Őszinte szeretet és tisztelet irányult szülei és testvére és annak családja irányába. Családja és barátai körében talált megnyugvást, feltöltődést az élet kihívásai, megpróbáltatásai közepette. Természetszeretete révén sokat kerékpározott, kereste és megtalálta az örömöket a természet apró szépségeiben, a művészetekben, a színházban, a zenében. Életében meghatározó volt a tanítás, óraadóként örömmel adta át tudását a diákok számára városunk több intézményében.

Évekkel ezelőtt hirtelen és felfoghatatlan módon találta meg súlyos betegsége. Emberfeletti kitartással és pozitív gondolkodással járta ezt az utat, amit mélységes tisztelettel és elismeréssel követtünk és a tőlünk telhető módon segítettük útján.

Erős személyiségét, élni akarását nem törték meg az élet megpróbáltatásai, a betegség kiújulása után is reményekkel telve nézett a jövőbe, a gyógyulásba vetett hitét soha nem veszítette el. Az élet azonban felülírta mindezt, sajnos nem volt elég az az emberfeletti összefogás sem, amivel a családja, barátai, kollégái próbálták segíteni felépülését.

Éva 2021. január 18-án elengedte a fájdalmakat, a küzdelmet.

Ha az ember meghal, minden dolga
olyan, akárcsak sohasem lett volna.
Egy helyen marad meg igaz valója:
a fénysugáron, mely leválik róla.

(Faludy György)

Sokunk szívében ott van ez a fénysugár, egy mosolya, egy mozdulata, egy mondata, ami örökre feledhetetlenné teszi őt számunkra. Ismerve őt, nem is búcsúzna tőlünk másként, csak ezekkel a gondolatokkal:

Ég áldjon titeket barátaim, ég áldjon
Mosolyogva köszönök el tőletek.
Nem, ne hullajtsatok könnyeket,
Mert nincs rájuk szükségem
Nekem csupán a mosolyotok kell.

Ha szomorúnak érzitek magatokat,
Akkor gondoljatok rám.
Mert ez az, amit én kedvelek.
Mikor azoknak a szívében élsz, akik szeretnek,
Emlékezz arra,
Hogy sohasem halhatsz meg.

(Tagore: Ég áldjon titeket barátaim)

Ég áldjon Éva! Sokan szerettek, sokan fognak emlékezni Rád! Nyugodj Békében!

Szeretettel és őszinte részvéttel búcsúznak:

a Kiskunfélegyházi Polgármesteri Hivatal vezetői és dolgozói,

a Kiskunfélegyházi Járási Hivatal vezetője és dolgozói,

az önkormányzati intézmények vezetői.

(Forrás: Félegyházi Közlöny)