Horváth Norbert gasztrocoach a Rádió Orient műsorában kifejtette: a túlzott csokoládéevés mögött általában valamilyen párkapcsolati hiány áll.

A gasztrocoach elsősorban az érzelmi és pszichológiai étkezéssel foglalkozik. Ez azt jelenti, hogy a különböző táplálkozási szokásokból következtetnek az érzelmi evés okaira, ami különbözik a valódi, fizikai éhségtől ‒ mutatott rá Horváth Norbert gasztrocoach. A táplálkozásunk legalább fele érzelmi indíttatásból történik, valamilyen lelki hiány feltöltése céljából nyúlunk az étel után. Ilyenkor nem a gyomrunkban keletkezik az éhség, hanem a fejünkben érezzük, hogy ennünk kell. Ez mindig egy hirtelen jövő, impulzív érzés. Akkor is erről beszélünk, ha egy bizonyos ételre vagy ételcsoportra irányul az éhségérzet. Sok gasztropszichológiai kutatás mutat rá arra, hogy attól függ, hogy mit kívánunk meg, hogy milyen lélekterületen van hiányműködés.

A gaszrtocoaching során érdemes feltérképezni, melyek az adott kliens ételpreferenciái, illetve hogy melyek azok az ételcsoportok, amelyekhez pozitívan kötődik, mik hívnak elő esetleg olyan pozitív gyermekkori emlékeket, amelyek az otthon melegét, a törődést, a gondoskodást idézik fel. Nagyon sok pozitív emlékünk van, amelyekhez kapcsolhatunk valamilyen ételt, viszont az érzelmi evés során mindig akkor nyúlunk az ételhez, ha valamilyen negatív érzelem befolyásol minket. Ilyen domináns érzelmek például a félelem, a szégyenérzet, a düh – mondta el Horváth Norbert. A szakértőtől megtudhattuk, hogy
az emberek többsége úgy tartja, a boldogságnak édes íze van.

Az édes íz utáni folyamatos vágy, keresés oka valószínűleg az első édes ételélményünk, az anyatej. Folyamatosan vágyakozunk a felé a tökéletes világ felé, amelyet az édes-tejes élmény adott nekünk. Aztán az évek során fokozatosan összerakjuk a saját ízkönyvtárunkat, hogy mely ízek pozitívak, melyek adnak boldogságot, energiát, izgalmat, pezsgést a számunkra. Kiemelt helyet tölt be a csokoládé, amelynek nemcsak a hozzánk való lelki kapcsolódása érdekes, hanem a benne lévő alkotóelemek is, és amelyek elősegítik a flörthormon működését, tehát a nagy mennyiségben elfogyasztott csokoládé után azt az érzést élhetjük át, mint a flört alatt. A túlzott csokoládéevés mögött általában valamilyen párkapcsolati hiány áll.

Sokan olyan problémával érkeznek a foglalkozásokra, hogy hiába követnek valamilyen diétát, próbálkoznak életmódváltással, mégsem sikerül fogyniuk. A fogyókúra legtöbb esetben a komfortzónánkból való kilépést jelent. Senki nem szereti azonban elhagyni a komfortzónáját, ezért a gasztrocoaching folyamatába beépítettek egy úgynevezett táplálkozásátalakító programot.

Ennek keretében megvizsgálják az étkezési komfortzónát, felmérik, hogy mi az, amit a kliens nagyon szeret, és tudja, hogy egészségtelen, illetve hogy mi az, amit még elfogad, és tudja, hogy egészséges. Az étkezési komfortzónát mindig egy kicsikét el kell tolni az egészséges irányába: a legegészségtelenebb dolgokat ki kell venni az étrendből, helyettesítve a számára még elfogadható, egészségesebb táplálékkal.

A gasztrocoachok nem foglalkoznak táplálkozási zavarral küzdőkkel, anorexiásokkal, bulémiásokkal, őket pszichológus kollégákhoz irányítják. Szakterületük a különböző életvezetési kérdések, magánéleti problémák, amelyeket a táplálkozási szokásokból következtetnek ki. Alapvetően a jelennel és a jövővel foglalkoznak, csakis annyit mennek vissza a múltba, amennyi feltétlen szükséges ahhoz, hogy a kliens fejlődni tudjon a saját jövőjében – zárta a beszélgetést Horváth Norbert gasztrocoach.