Az iskolaérettséghez kevés, ha a gyerkőc okos, a szakember szerint a felnőttek sokat tehetnek azért, hogy minden szempontból éretté váljon - olvasható a Szabad Föld internetes oldalán.

Tud már írni és olvasni, a világ összes országának felsorolja a fővárosát, persze, hogy minél hamarabb menjen iskolába! Az óvodában csak unatkozna – halljuk gyakran némely szülő érvelését, hogy miért is kell a hatévesének elkezdenie az iskolát, míg mások inkább azt szorgalmazzák, minél később kerüljön ki a gyermekük a „nagybetűs életbe”. A „menjen-e iskolába vagy maradjon az oviban” dilemmája évről évre előkerül. A szülők az óvónőtől, a fejlesztőpedagógustól vagy a nevelési tanácsadótól várják a választ a kérdésre: mi a jó a gyereknek?

A törvény értelmében annak a kisgyereknek, aki augusztus 31-ig betölti a hatéves életkorát, iskolába kell mennie. Az utóbbi időben mégis az a jellemző, hogy egyre több szülő próbálja még egy évvel kitolni az óvodás időszakot. Tény, hogy a gyerekek különböző ütemben és mértékben fejlődnek, óriási egyéni eltérések lehetnek közöttük. A hazai kutatások szerint az iskolába lépő hatévesek közötti fejlődési fáziskülönbség mentális életkorban kifejezve több mint öt év is lehet. Vannak hatévesek, akik egy négyéves, s olyanok is, akik egy kilencéves fejlettségi szintjét mutatják. A szociális életkort tekintve hasonló a különbség: több mint hat év. A gyerekek egy része csak az iskolakezdést követő két-három évben éri el a hatévesek átlagos érettségét. Ez a szakértők szerint nem lenne gond, ha az iskolák nagy része nem várna el olyan teljesítményeket a gyerekektől, melyekre még nem képesek, vagy ha figyelembe venné eltérő fejlődésüket és ehhez igazítaná oktatási, nevelési módszereit.

– Nem csak az a fontos, hogy a gyerekünk tud-e ceruzát fogni vagy memorizálni. Fizikailag és pszichésen is érettnek kell lennie arra, hogy megfeleljen az iskolai követelményeknek. Képes-e érzelmileg ráhangolódni egy másfajta szociális hálózatra, mint amiben addig élt, milyen az alkalmazkodási és kommunikációs készsége, a mozgása, a megfigyelőképessége, s tud-e 45 percen át egy helyben ülni? Minderről meg kell hallgatni az óvodapedagógus véleményét, hiszen lehet, hogy a gyerek otthon egészen másképpen viselkedik, mint a közösségben. Ha az iskola mellett döntünk, mindenképpen olyan tanítót válasszunk, aki közel áll a gyerek érzelmi világához – tanácsolja Polus Enikő fejlesztőpedagógus, aki a Felelős Szülők Iskolája előadásán beszélt a problémáról. De nemcsak a gyerekekről, hanem a felnőttek szerepéről és felelősségéről is sok szó esett: miként tudnak segíteni a gyerekeknek a robotika világában. – Nemrég egy kórház szülészeti osztályán jártam, ahol több kismama is kiadta az újszülöttet a csecsemős nővérnek, míg ők vígan nyomogatták a telefonjukat. De azzal is találkoztam már, hogy szoptatás közben az anyák a babájuk helyett a telefonjukra fókuszáltak. Ezek után nem csoda, hogy sok kicsi „online” világban nő fel, és náluk másfajta agytörzsi reflexek alakulnak ki, mint kellene. Egyre több a magányos, pánikbeteg és szorongó gyerek. A szülők szeretnének jó szülők lenni, millió fejlesztésre elhordják őket, miközben pedig a legkiválóbb fejlesztőeszköz a játék, valamint a gyerek környezetében élő felnőttek személyisége, példaadó viselkedése. Az első hét évben a gyerekeknek rengeteget kellene mozogniuk, akár akarnak, akár nem. Nem normális, hogy egy nagyáruház minden szegletét ismerik, miközben fogalmuk sincs arról, mi az arborétum. A szabad levegőn való mozgás többek között az idegrendszer egészséges működését, fejlődését is jelentősen segíti – magyarázza a fejlesztőpedagógus. Azok a gyerekek például, akiket napsütéses időszakban, D-vitaminnal feltöltődve visznek iskolaérettségi vizsgálatra, jobban teljesítenek, mint akiket szürke, borongós hónapokban mérettetnek meg.

Azt, hogy a gyerek menjen-e iskolába vagy sem, végső soron a szülő dönti el, az óvodapedagógusok csupán tanácsot adhatnak, mi lenne a helyes megoldás. Az olyan helyzetekben, amikor az óvoda sem tud erről egyértelműen nyilatkozni, érdemes kikérni a nevelési tanácsadó szakértőjének a véleményét, ami alapján az iskolaigazgató dönti el, hogy első osztályba léphet-e az óvodás.