Léteznek született sprinterek vagy súlyemelők, a labdarúgás és a kézilabda esetében azonban kevésbé hangsúlyosak a velünk született adottságok. Genetikai állományunk jelentősen meghatározza a tehetségünket, de csak bizonyos mozgásformák esetén.

"Vérében van a labdarúgás" - szokás mondani egy briliáns focista labdazsonglőr mutatványait látva, ami részben igaz is, hiszen számos fizikai tulajdonságunk van születésünktől kezdve belénk kódolva. A teljes emberi géntérkép dekódolása nagyobb rálátást engedett az emberben zajló legapróbb folyamatokra, átírt jónéhány tudományos, illetve orvosi dogmát (lehetőség nyílt például a napjainkban egyre nagyobb teret hódító, személyre szabott terápiára). Génállományunkból számtalan olyan tulajdonság kiolvasható, amely végigkíséri az életünket: hajlamosak vagyunk- e bizonyos betegségekre, jobb- illetve bal kezünk az ügyesebb, vagy hogy milyen magasra növünk. Ahhoz, hogy bizonyos sportokban kiemelkedjünk az átlagból, szintén jól körülírható tulajdonságok kellenek. Ezeket ismerve már csak egy lépés, hogy a géntérképből kikeressük az ehhez szükséges molekuláris hátteret.
Lehetséges, hogy a nagy jövő előtt álló sportolók felfedezése néhány év múlva már nem egy-egy jó szemű edző érdeme lesz majd. A Guardian néhány éve szólaltatta meg a skót Aberdeen Egyetem egyik professzorát, akit egy neves futballklub keresett fel azzal a kéréssel: készítsenek tanulmányt róla, hogy lehetséges-e labdarúgók genetikai állományát szűrve kiválogatni a született tehetségeket. Az ötlet nem egyedülálló, az ausztrál Genetic Technologies nevű cégnél például az ACTN3 gén kimutatására készítettek egy tesztet, ami jellemzően a legjobb sprinterekben található.

"A sportolói teljesítmény komplex fenotípus, amelyet olyan számszerűen mérhető mutatókkal jellemezhetünk, mint például az izomerő, maximális oxigénfelvevő képesség, gyorsaság. Mindezen képességek genetikai determináltsága igen jelentős mértékű lehet" - közölte Marosi Krisztina, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának kutatója, aki kollégáival A sportgenetikai kutatási eredmények áttekintése és gyakorlati alkalmazásuk lehetőségei címmel írt tanulmányt a sport és a genetika kapcsolatáról.
Eddig több mint 200 génpolimorfizmust hoztak összefüggésbe a fizikai teljesítménnyel. Azokat a génváltozatokat, amelyek az átlagnál jobb fizikai teljesítményre hajlamosíthatnak, úgynevezett "teljesítménynövelő polimorfizmusoknak" is nevezik. Ezek közül legtöbbet az angiotenzinkonvertáló enzimmel (ACE) foglalkoztak, amelyet a sportteljesítménnyel először Dr. Hugh E. Montgomery és kutatócsoportja hozott összefüggésbe. Az ACE-gén két gyakori allélja a deletiós (D) és az inszerciós (I) változatok. Myerson és munkatársai az I allél frekvenciáját mérték fel különböző versenytávon induló atléták körében. Kimutatták, hogy a 200 méteren induló futóknál 0,35, középtávfutóknál (400-3000 m) 0,53, míg 5000 méternél hosszabb futószámokban induló atlétáknál 0,62 volt az I allél gyakorisága. Az eredmények arra engedtek következtetni, hogy az ACE-gén I allélja hosszútávú állóképességi teljesítménnyel függ össze. Ugyanakkor a D allél jelenléte a gyorsaság- és erőorientált sportágakban lehet kedvező - mutatott rá a kutató.

A Guardian cikke elemezte a jamaicai sportolók sprinttávokon megfigyelhető dominanciáját. A fent említett D allél előfordulása a nyugat-afrikai országokban gyakoribb, mint például Európában vagy Ázsiában, Jamaikában ugyanakkor még az afrikai átlagnál is magasabb arányt mértek. A rabszolga-kereskedelem időszaka alatt körülbelül tízmillió embert hurcoltak el a fekete kontinensről az Újvilágba, közülük egymillió már a Karib-tengeren életét vesztette az embertelen körülmények miatt. Az utolsó állomásra, Jamaicára csak a legerősebb, legszívósabb emberek értek el, akikben a D allél is nagyobb arányban volt jelen. Nem csak a természet, hanem az emberi zsarnokság is szelektálta hát a jamaicai nép genetikai állományát, melynek eredményeképpen olyan elképesztő sportolókat tudnak felmutatni, mint Usain Bolt.
Jó focistának nem lehet születni

Nem csak a teljesítményt pozitívan befolyásoló géneket sikerült azonosítani, de a sportsérülésre hajlamosítókat is. Meghatároztak bizonyos ízületi szalagsérülésekkel összefüggő, illetve a hirtelen szívhalálra hajlamosító génvariánsokat is. Ez utóbbi közel négyszer gyakrabban fordul elő sportolóknál, mint hasonló korú nem sportoló fiataloknál, így szűrése emberéleteket is menthet.

A kutatás szerint a genomikai ismeretek bővülésével a sporttehetségek kiválasztásának genetikai aspektusai is előtérbe kerülhetnek a közeljövőben. A genetikai hajlam ismerete azonban csak olyan sportágak felé történő orientációban lehet irányadó, amelyekben döntően az állóképesség, a gyorsaság vagy az izomerő a teljesítményt meghatározó faktor. A genetikai adottságok alapján nem jósolható meg, hogy például labdarúgásra vagy kézilabdára alkalmasabb-e az illető - írja a tanulmány. Nem elég tehát, ha valakinek a vérében van a labdarúgás, de kitartás és rengeteg munka kell hozzá, hogy valaki az élvonalba küzdje fel magát.