Ezúttal az Al-Duna vidékét hódították meg kalandos utazásukkal. A kora hajnali induláskor (03 óra) még sok álmos arc pislogott a busz ülésein, de kivétel nélkül mindenki időben érkezett. Pirkadatkor már jó részét sikerült megtenni a tervezett útvonalnak Kiszombor – Temesvár – Oravica között.

A korai indulással az volt a legfőbb cél, hogy az Oravicáról Stájerlakaninára közlekedő vonatot el tudják csípni túrázóink. A kisvasút ugyanis napjában csak egyszer jár, a későbbek folyamán pedig sajnos egyre ritkább lesz a közlekedése, sőt decembertől meg is szűnhet.

Az Oravicabánya – Stájerlak-Anina vasútvonalat történelme és vonalvezetése miatt az osztrák Semmering-vasúthoz hasonlóan Európa egyik legszebb hegyi vasútjának tartják. Építésük is azonos korszakra tehető. Az aninai vasút viszont kimondottan teherszállítás céljából épült, ezért sokkal vadregényesebb vonalvezetéséből kifolyólag az utazás életre szóló élményt ad az alacsony sebesség ellenére is.

Elbúcsúzva a kisvasúttól, a Néra-szurdok-Beusnita Nemzeti Park vízesései közül a Bigéri-vízeséshez látogattak túrázóink, melyet a világ vízeséseinek élvonalába választották úgy, hogy Romániában alig ismerik. A 8 méter magas vízesés egy harang alakú, vastag mohával borított mészkőtufán csorog le. A sok kis párhuzamosan csorgó vízsugár meseszép vízfüggönyt alkot. Az egész pedig a Néra-szurdok oldalában csücsül.

A lélegzetelállítóan szép vízesések után a szálláshelyre utaztak természetjáróink Herkulesfürdőre, ahol egy finom vacsora után kipihenték a nap fáradalmait.

Második nap itt Herkulesfürdőn a régi császári épületeket tekintette meg a lelkes csapat. A császári fürdőváros jelenleg kissé romos állapotban van, de ennek ellenére is látható volt a fejlesztési szándék: egymást követik a szállodai épületek.

Az óváros megtekintése után a Vaskapu múzeumba látogattak túrázóink, melyhez Herkulesfürdõtõl alig több mint húsz kilométeres út vezet. A Vaskapu és a Kazán-szoros közötti Duna-szakasznál fekvõ, 17 ezer lakosú Orsova fontos közúti, vasúti és hajózási központ. A Vaskapu-vízierőmű 1972-ben - befejezése idején - az egyik legnagyobb vízerőmű volt a világon a benne található tizenkét egység által generált 2052 MW-os teljesítménnyel. Az erőmű megtekintése után az ortodox templomhoz vezetett túrázóink útja. majd Orsován egy kis kilátó helyen merültek el a táj szépségeiben.

A Korona Kápolnához érve Rádi Ferenc túravezető így ismertette annak történetét: A Szent-Korona Orsovánál volt 1849-től 1853-ig elrejtve. Az elásás helyén, a Szent-Korona ittlétének emlékére 1855-ben „Koronakápolnát” építettek. A kápolna azonban a Duna vize alá került. Az 1976-ban átadott orsovai Római Katolikus templomban, melyet Hans Hackelman tervezett modern stílusban, s benne német, magyar, román és cseh nyelven tartanak miséket.

A sok séta után két órahosszas Al-Duna-menti hajóúton pihenték ki magukat megfáradt túrázóink, ahol látnivalóban és élményben sem volt hiány. A folyó leglátványosabb része, a Nagy-, majd a Kis Kazán-szoros. Itt a Duna szélessége mindössze 150 m, mélysége viszont 80 méter körüli. A szorosból kifelé hajózva egy hatalmas, kőbe faragott arc tárult utazóink elé, mely Decebal domborműve: 55 m magas, 25 m széles, és ezzel Európa legnagyobb kőbe faragott szobra. A szoborral szemben, a Duna másik oldalán egy régi emléktáblát csodáltak meg, a "Tabula Traiana"-t, amelyet Decebál dák vezér ellenfele, Traianusz római császár emelt, hogy a római csapatok bevonulását és a dákok elleni győzelmüket emlékezetessé tegye.

A hajóút látványvilágára az ízlelőbimbók megcsiklandozása tette fel a pontot egy finom süllő elfogyasztásával, mely teljessé tette az utazást. A hajóról leszállva még egy órácskát sétáltak túrázóink, hogy a Kazán-szoros fölötti részen keressenek tökéletes kilátást egy-egy fotó készítéséhez és a táj megcsodálására.

A harmadik nap egy Herkulesfürdő-környéki gyalogtúrával kezdtek. Egy nem túl erős erdei kapaszkodó után érték el természetjáróink a Fehér Kereszt kilátóhelyet, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a városra és a Cserna völgyére.

A kellemes reggeli sétát követően egy hosszú buszos utazással jutott el a csapat Temesvárra, mely a Bánság fővárosa, Románia jelenleg harmadik legnagyobb városa. Az óvárosnak nincs igazi főtere, három körülbelül egyformán fontos nagy tér található a várnegyedben: Győzelem tér, Szabadság tér és Egység tér. A Szabadság tér a három közül talán a legfontosabb, itt ugyanis önkormányzati intézmények, iskolák találhatók. A tér szépen le van burkolva, az egész a gyalogosoké, bár az egyik szélén pár percenként elzakatol egy villamos. A Szabadság tér közel sem olyan nagy, mint a Győzelem-tér, így gyakorlatilag pár perc alatt körbejárható. A harmadik nagy tér az Egység tér eredeti magyar neve Losonczy tér volt, melynek egyik sarkán a katolikus katedrális sárga épülete emelkedik. A másik oldalán az ortodox püspöki palota az, ami említésre méltó. A teret továbbá több régi, középkori ház határolja, ezek egyikében működik a Művészeti Múzeum is.

A látnivalóban gazdag rövid sétát és egy finom fagyi elnyalását követően ismét a busz ülésére huppantak természetjáróink, majd hazafelé vették útjukat. Ám számos élménnyel, látványvilággal, tapasztalattal megrakodva, szívben-lélekben feltöltődve, boldogan tértek vissza ezúttal is csodálatos útjukról.