A féltáv Kiskunfélegyházán volt, a Félegyházi Pékség főbejáratánál, ahol megvendégelték a kétkerekűvel érkezőket. A 200 km-en egyébként 4 pihenési pontot építettek ki a szervezők. Ez egy 25 km/órás átlagsebességnél nagyjából annyit tesz, hogy kétóránként volt lehetősége pihenésre a kerékpározónak.
A szervezői csoport mezőnyéből Barna Imre fő szervezőt kérdeztük a kenyérgyár előtti parkolóban, ahol épp felfrissítették magukat a vállalkozó kedvű bringások. Mint megtudtuk Kecskemétről 24-25 km/óra tempóval tekert a mezőny Kiskunfélegyházára és a táv nagy részében főleg szembeszéllel kezdett megküzdeniük. Így többek abból a reményből merítettek erőt, hogy legalább hazafelé könnyebb lesz hátszélben.

Barna Imrétől megtudtuk, hogy a távra kb. 240 fő vállalkozott, az előnevezők közül 20-25-en nem tudtak megjelenni a megmérettetésen, de kb. ugyanennyien érkeztek reggel előnevezés nélkül. Az útvonal Kecskemét - Lajosmizse – Ágasegyháza – Fülöpjakab – Kiskunfélegyháza – Tiszaalpár – Lakitelek – Szentkirály – Kocsér – Nagykőrös – Lajosmizse - Kecskemét volt.

Barna Imre félúton alkotott véleménye szerint az első szakaszban a szél nehezítette az előrehaladást, Szentkirálytól kezdve már inkább az út minősége teszi próbára a bringásokat. Az autósok toleranciájára vonatkozóan pedig elmondta, hogy már valamivel jobb a helyzet, mint 10 évvel ezelőtt, de sajnos még most sem olyan, mint a tőlünk nyugatra lévő országokban. Még most is általánosítható, hogy akkor előzik a kerékpározókat az autósok, amikor épp szemből is jönnek. Ezt úgy próbálják kivédeni a bringázók, hogy egymás mellett tekernek ketten. Így talán jobban meggondolja a gépkocsi vezetője, hogy előzzön-e, avagy ne. Persze ez már magában kivívja az autósok nemtetszését, de hát mit lehet tenni?

A pihenőhöz érkező lelkes bringásokat tekintve azonban abszolút nem aggódtak sem az autósok toleranciája, sem az időjárás, sem az előttük álló táv megpróbáltatásai miatt.