A szenior örömtáncról
Nyugat-Európában már 40 éve jelen van, Magyarországon azonban csak néhány éve kezdett terjedni. A szenior örömtánc Németországból származik, Ilse Tutt a megalapítója, Magyarországon pedig Csirmaz Szilviának köszönhetjük, hogy megismertük ezt a fantasztikus szabadidő-eltöltési lehetőséget. Tulajdonképpen egy olyan közösségi tánc, amelyet úgy terveztek meg, hogy alkalmazkodjon az idősebb szervezethez. Alapvetően 50 év felettieknek fejlesztették ki. A foglalkozásokon vidám zenére táncolják el az egyszerűsített koreográfiákat. A tánc teljességében csak kíméletes mozgáselemeket tartalmaz. Az irány- és a partnerváltások miatt végig szükség van a koncentrációra, amely jótékony hatással van az agyműködésre. Növeli az állóképességet, javítja az egyensúlyérzéket, fejleszti a mozgáskoordinációt és csökkenti a szorongást is. Kutatások kimutatták, hogy segít a demencia és az Alzheimer-kór megelőzésében. A szenior örömtánc foglalkozások szlogenje, jelszava a MOZGÁS - ÖRÖM - AGYTORNA. Mindhárom szó klasszikus értelmezésével hat személyiségünkre.

Mivel nincs szükség előzetes tánctudásra, sem partnerre, így mindenki számára nyitott a lehetőség, hogy csatlakozzon a tánccsoporthoz. Segíthet azoknak az idős embereknek is, akik magányosnak érzik magukat.

- Nagyon fontos, hogy mi 5o felettiek, nyugdíjasok már nagyon sokat dolgoztunk. Megérdemeljük, hogy találjunk magunknak olyan lehetőséget, ahol kikapcsolódhatunk, vidámak lehetünk és közben az egészségünket is védhetjük – szögezte le Kocsisné Móczár Julianna, aki 2021. decemberében szerezte meg hivatalos szenior-örömtánc oktatói oklevelét.

Interjúnkban arról kérdeztük, hogy miképp született meg az elhatározása és milyen akadályokat kellett leküzdenie mire vizsga-tanúsítványát kézhez vehette.

Mesélj nekünk a kezdetekről Julika! Hogyan kezdődött a pályafutásod a szenior örömtánc terén?
- Amikor nyugdíjba megy az ember, azt hiszi, hogy övé a világ, mert rengeteg szabadideje lesz. Egy idő eltelik, mire kipiheni magát és utána elkezd valami hiányozni: az emberek, a gondolkodás, a tettre készség, a feladat, a célok. Erre kell kitalálnia valamit. Én már nem szerettem volna visszamenni tanítani, noha nagyon szerettem a munkám, de valami teljesen mást akartam. Csak azt nem tudtam hogy mit. Egyszer csak az egyik budapesti barátnőmmel találkozót beszéltünk meg, aki az utolsó pillanatban lemondta a randit, mondván nem ér rá, mert megy táncolni. Az egészséges kíváncsiság arra ösztönzött, hogy vele tartsak, aminek először még csak ő örült nagyon, az óra végén viszont már én is. Azonnal tudtam, hogy ezt szeretném csinálni és hazafelé a vonaton már azon járt az agyam, miként tudok én ebbe bekapcsolódni és képes vagyok-e rá egyáltalán.

Hogyan láttál neki? Kihez fordultál segítségért?
- Először Kiskunfélegyházán kerestem a lehetőséget, de rájöttem, hogy itt senki nem foglalkozik vele és senki nem is ismeri. Mentem tovább Kecskemétre, ahol találtam egy szenior örömtánc oktatót – név szerint Szűcsné Gyöngyösi Ildikót - akinek nyitottak a programjai. Azonnal be is jelentkeztem. Elmentem pár órára és már azon gondolkodtam, hogyan is tudnám mindezt megosztani a félegyházi idősebb korosztállyal. Meg is kérdeztem a kecskeméti oktatót, hogy milyen feltételekkel válhat valaki szenior-tánc oktatóvá. Ildikó nagyon kedvesen megosztotta tapasztalatait.

Budapestre kellett mennem, ahol a szenior örömtánc magyarországi meghonosítójánál, Csirmaz Szilviánál egy bemutatkozó foglalkozáson vettem részt. Itt eldől, hogy az embernek van-e ritmusérzéke, van-e hozzá hallása, képes-e a zenére megmozdulni. Szilvia azonnal azt mondta próbáljam meg. Ez adott egy újabb lökést. Innentől folyamatosan jártam az órákra és jelentkeztem a Szenior Örömtánc Oktató Tanfolyamra, amely egy háromszor három napos képzést jelent.

A pandémia gondolom eléd is számos akadályt gördített.
- Nos, igen. Én ezt az egészet 2019-ben kezdtem el. Most pedig 2022-t írunk. A vírushelyzet miatt a háromnapos kurzusok tolódtak fél évet, tolódtak három hónapot és a vizsga is tolódott. Ezért telt közel három évbe, hogy a kezemhez kaptam a bizonyítványom.

Hogyan fogadták a városban az első óráidat? Mikortól tartasz foglalkozásokat?
- Amikor már túl voltunk a második háromnapos oktatási kurzuson, kaptunk engedélyt, hogy a vizsgára való felkészüléshez kisebb-nagyobb csoportokkal tanítsuk meg a huszonhat vizsgatáncot. A toborzás ismerősökön és hirdetéseken keresztül történt. Nagyon kedvesen fogadtak az Örök Ifjak Nyugdíjas Klub tagjai, akiknek az első foglalkozásaimat tartottam. A létszám pedig hétről-hétre duzzadt.

Mit mondanál azoknak a szenior korú férfiaknak – nőknek, akik még kétkedve fogadják ezt az új mozgásformát és bizonytalanok abban, hogy egyáltalán kipróbálják-e vagy sem?
- Én mindenkit arra biztatok, hogy győzze le gátlásait, hiszen itt mindenkit szeretettel fogadunk és a foglalkozások teljesen nyitottak. Fontos, hogy felejtsük el fenntartásainkat, s legalább kíváncsiságból ismerjük meg a foglalkozások légkörét. Örülünk mindenkinek, aki ellátogat hozzánk egy-egy alkalommal és megtapasztalja, amint a zene lélekemelő hatása ötvöződik a mozgás örömével.

Senki számára ne legyen visszatartó erő az, hogy nem ismeri a szenior örömtáncot vagy, hogy egyedül jön el. Nálunk mindenki mindenkivel táncol, ezért igaz, hogy partner nélkül is részese lehet a koreográfiának.

Az is lényeges, hogy a foglalkozásokon mindenki számára újdonság a feldolgozott összes koreográfia. Minden alkalommal új elemeket, táncokat tanulunk, ezért bármikor lehet csatlakozni a csoportokhoz. A legfontosabb előnynek azt tartom, hogy az órák ideje alatt abszolút kikapcsolódás történik. Elfelejtjük a világ minden búját-bánatát, hiszen csak egymásra koncentrálunk, és a koreográfiára figyelünk.

Hol és mikor tartasz órákat? Melyek a jövőbeni terveid?
- A foglalkozásaimat a Szakmaközi Művelődési Házban tartom hétfőnként két csoportban. Az elsőt 9 órától, a másodikat pedig 10:30 órától. Tervek pedig mindig születnek a fejemben. Például abban is látok fantáziát, hogy ha van egy összekovácsolódott csapat, baráti kör, akik nem szívesen társulnak be az órákra (esetleg bátortalanok és csak a saját körükben érzik magukat jól) de szívesen kipróbálnák a szenior örömtáncot, akkor elmegyek hozzájuk és kipróbáljuk együtt.. De mondhatjuk úgy, minden ötletre nyitott vagyok, mert úgy érzem minél több időskorú emberrel meg kell ismertetni ezt a kíméletes, ám a fizikai és szellemi egészségre rendkívül jó hatással bíró mozgásformát.

(Képek: Fábián Adrienn)