A csapat játékos-edzőjével, Koncz Zsolttal beszélgetett a BAON.HU internetes hírportál munkatársa.

– Megyeszerte, amikor a KHTK kerül szóba, több helyen is beszédtéma, hogyha már föl nem megy bajnokként a csapat, egy bajnoki cím után nem lenne érdemes vállalni egy osztályozót? Akár úgy is, hogy eleve tudja a klub, hogy úgysem megy föl. Az élmény, a kaland miatt.
– Véleményem szerint nem lehet különválasztani egy osztályozót és egy NB III.-as indulást. A kaland kedvéért osztályozóba belemenni azért lenne felelőtlenség, mert a megannyi lehetséges ligaváltások esetében talán a megye egy és az NB III. között a legnagyobb a különbség. A megyei első osztályban amatőr csapatok játszanak, az NB III.-ban profik. Aki a megnyerése szándékával megy neki egy NB III.-ért vívandó osztályozónak, annak már jóval korábban készülnie kell az osztályváltásra, és nem csak az osztályozóra, mind csapatépítés, mind anyagiak, mind infrastruktúra tekintetében. Akinél ezek a feltételek nem adottak, az feleslegesen szedne össze két, akár megalázó vereséget egy osztályozón. Ahhoz pedig, hogy realitása legyen az NB III.-nak, komoly anyagi háttérrel kell rendelkezni. Nem gondolom, hogy a mai világban bárki csak azért, hogy egy évig NB III.-as csapata legyen, hajlandó lenne milliókat kidobni az ablakon, mert az alapgondolatra még egyszer visszatérve, óriási a különbség a két osztály közt, és heti három edzéssel nem lehet az NB III.-ra rákészülni. Ahhoz kell minimum egyévnyi építkezés egy olyan társaság összehozására, amelynek a célja először csak a bennmaradás lehet. Emiatt is lenne felelőtlenség a brahi kedvéért belemenni egy osztályozóba, bármilyen emlékezetes párharcnak ígérkezne is. É hogy miért akarja a KHTK mégis megnyerni a bajnokságot, a feljutás célja nélkül? Mert van nálunk egy remekül összeállt amatőr társaság, amelynek a tagjai nagyon szeretnek nyerni, és amely mindig a maximumot szeretné kihozni magából. Ennek a társaságnak a tagjai évek óta együtt játszanak, időnként egy-két új emberrel kiegészülve. Ezért vagyunk ütőképesek a megye egyben.

– A rajt előtt mi a cél a 2019/20-as idényben Kiskunfélegyházán?
– A Kiskunfélegyházának mindig is az a célja, hogy minél előrébb tudjon végezni. Így az előttünk álló idényben is ez a célkitűzés, méltóképpen szeretnénk képviselni Kiskunfélegyháza városát. Ugyanakkor az előző gondolatra visszatérve: annak a lehetőségét természetesen nem járjuk ki, hogyha lesznek olyan befektetők és támogatók, akik biztosítják a feltételeket, akkor próbálkozzunk feljebb, hiszen egy év alatt sok minden változhat egy klub életében, de a következő idény tekintetében továbbra is az a cél, hogy minél jobban szerepeljünk a bajnokságban.

– Sokan idősnek mondják a keretet, elismerve, hogy az összeszokottságnak, a rutinnak is megvannak a pályán látható előnyei. Mégis adódik a kérdés: fiatalítás van-e folyamatban?
– Nálunk egy olyan társaság állt össze, amelynek a tagjai munka után művelik a labdarúgást, ugyanakkor, ha az átlagnál talán idősebbek is, nagyon szeretnek még futballozni. Helyileg ide vannak kötve, hiszen a többség Félegyházán dolgozik, így nem is kívánkoznak el sem magasabb osztályba, sem másik csapatba. Ugyanakkor az idén jó páran távoztak tőlünk, így kénytelenek is vagyunk fiatalítani, nem mintha magunktól nem próbálnánk. Tavaly is kísérleteztünk, de a tavalyi év ebből a szempontból nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, ugyanis nem olyan fiatalok kopogtattak a felnőttkeret ajtaján, akiknek mindenáron a futball lett volna az első. Valószínűleg én is hibás vagyok ebben, de nem éreztem azt, hogy tudnának segíteni, és bármennyire is furcsán hangzik sok helyen, Félegyházán az a cél, hogy félegyházi játékosok alkossák a csapatot. Ugyanakkor ígéretes az az ifjúsági csaptunk, amely a riválisainál életkor tekintetében köztudottan két évvel fiatalabbként szerepelt az ifjúsági bajnokságban. Úgy gondolom, hogy abban a korosztályban több olyan játékos van, akik nemcsak kopogtatni szeretnének majd a felnőttkeret ajtaján, hanem belépni is, így bízom abban, hogy sikerül egy-két fiatalt beépíteni a keretünkbe. Sokan azt hiszik, hogy ez olyan egyszerű, de ennek is megvannak a lépcsőfokai. Amatőr szinten nehezebb fiatalokat beépíteni, mint profi szinten. Profi szinten mindennap találkozik az edző a játékosaival, nálunk viszont heti három edzés van, ezáltal kevés az idő, amit együtt tudunk tölteni. De továbbra is az a cél, hogy egyre több fiatal be tudjon épülni a csapatba. Ám ezt kevés deklarálni, ehhez kellenek a fiatalok is. Az is komoly gondot jelent Félegyházán a fiatalok esetében, hogy főiskola Kiskunfélegyházán nincs. És sajnos, amikor egy utánpótlás-játékos befejezi a középiskolát, és kirepül a városból, onnantól pokolian nehéz azt megszervezni, hogy bár másutt jár egyetemre, de közben megpróbál beépülni a megye egyes csapatba.

– Kik távoztak a csapattól, kik érkeznek?
– Némedi Norbert már a mögöttünk álló tavaszon is Nagykőrösön volt edző, tudomásom szerint ott is folytatja játékos-edzőként, Kenderes Milán pedig követi őt Nagykőrösre. Marsa Levente magasabb osztályba igazolt, a Dabasba, úgy gondolom, hogy előtte – ha összekapja magát, és él a lehetőséggel – szép karrier állhat, benne ugyanis sokkal több van annál, hogy ilyen fiatalon a megye egyben futballozzon. Koncz Miklós hazaköltözött Kistelekre, ott folytatja a pályafutását, Szakmári, az egyik kapusunk pedig Mórahalmon. S. Juhász Tamás visszatért Kecskemétre, az újonc KLC színeiben fog szerepelni. Az érkezőoldal egyelőre soványabb. Szegedről került hozzánk egy tehetséges, 19 éves srác, Antman Josh, akiről úgy gondolom, hogy nagy hasznára tud lenni a csapatnak, hiszen egy kiváló mentalitású úriemberről van szó. Érkezett egy kapus is, Alen Kuntics, a futballberkekben jártasak számára ismerős Zoran Kuntics fia. Volt egy komolyabb betegsége, most kezdte újra a védést, ő is hozzánk került. Ő is kiváló mentalitású, hozzáállású úriember. Kapusposzton tehát aligha lesz gondunk, hiszen maradt nálunk Oroszi Tibi, illetve feljött a megye egyes kerethez Magyar Imre. A két legfrissebb igazolásunk pedig olyan játékos, akik ismét nem a fiatalságot képviselik, de meggyőződésem, hogy hihetetlen tapasztalatukkal, rutinjukkal nagyon sokat tudnak segíteni a csapaton. Hétfőn eldőlt ugyanis, hogy a KTE-vel Magyar Kupát nyert Tököli Attila, aki köztudottan nagyon szeretett Kecskeméten játszani, nagyon szereti a megyét, Kiskunfélegyházán folytatja, a szintén nem fiatal, de sokat látott Lapsánszki Tamással egyetemben.

– Mióta tart a felkészülés? A bajnokcsapat is amatőr játékosokból áll, akik nappal dolgoznak. Heti hány edzésre, heti hány felkészülési mérkőzésre van lehetőség?
– A felkészülést úgy alakítottuk ki, hogy minél több edzőmérkőzést játsszunk. Július 8-án, hétfőn kezdtük a ráhangolódást. Az első héten egy edzőmeccset vívtunk, azt követően hetente kettőt. Szerdán és szombaton tudunk edzőmeccset játszani, hétfőn és pénteken pedig megtartjuk a szokásos edzést.

– Az első hivatalos mérkőzés kupameccs lesz Kecskeméten, a hétvégén az SC Hírös-Ép vendégeként. A továbbjutás a cél?
– Természetesen. Mindig is. Örülünk neki, hogy remek körülmények között fogunk pályára lépni az első fordulóban, ráadásul majdnem hazai pályán, hiszen a mögöttünk álló tavaszon több mérkőzésünket is ott játszottuk. Ismerős lesz tehát a közeg, természetesen szeretnénk továbbjutni, de a kupamérkőzéseket az idei évben is arra használjuk fel, hogy azoknak adjunk lehetőséget, akik kevesebb időt kapnak az első csapat kezdőjében. De ettől függetlenül a cél nem lehet más, mint a továbbjutás.