Veronka néni Kalocsa melletti Szakmáron 1925. június 25-én látta meg a napvilágot 3. gyermekként a családban, majd később még 2 testvére született. Édesanyja a gyermekek nevelése mellett a család szőlőjében és földjén dolgozott. Édesapja ács és kőműves szakmunkásként gondoskodott családjáról a háború utáni viszontagságos helyzetben, mikor minden forintra szükség volt.
Veronka néni mindkét fiútestvére a fronton harcolt, akik röviddel a hazatérésük után a harctéren szerzett sérüléseikbe belehaltak. Idősebb leánytestvére, Erzsébet Kalocsán a népművészeti varrodában, húga Ilona pedig Kecskeméten dolgozott óvodai dadaként.

Halla Ferenccel még a háború előtt ismerkedett meg, majd 1952-ben kötött házasságot vele, miután az hazatért a 3 év hadifogságból. Mivel férjét hivatásos katonaként a szülővárosából Jánoshalmáról Félegyházára rendelték katonai parancsnoknak, így a házasságkötésre is itt Kiskunfélegyházán került sor.
60 évi boldogságban eltöltött házasságukból két gyermekük született. Sajnos fiukat Györgyöt 53 évesen elvesztették, így leányuk Anna gondoskodik megözvegyült édesanyjukról.
Az elemi iskola első hat osztályát Szakmáron, a 7. osztályt pedig Félegyházán már kétgyermekes családanyaként végezte el. Betanított varrónőként 15 évet dolgozott varrodában, majd 55 évesen nyugdíjba vonult. Egészségügyi gondjai ellenére azóta is aktív életet él, szerető és gondoskodó családjával, unokáival napi szinten tartja a kapcsolatot.
Ápolt és rendezett kertes házban, barátságos szomszédokkal körülvéve tölti mindennapjait. A korábbi éveiben saját kezűleg tervezett és hímzett, kalocsai motívumokkal díszített abroszok, asztaldíszek és egyéb használati tárgyak ékesítik lakóháza szobáit.
Veronka néni ha épp nincsenek nála látogatók, akkor nagyon szívesen tölti a délutáni órákat a virágokkal gazdagon díszített árnyas teraszán, de mihelyst megjelennek az unokák, máris felpezsdül az élet.
Kívánunk Veronka néninek még nagyon sok – szerettei körében eltöltött – boldog évet.