Csiby Éva mérnök hét évvel ezelőtt kezdett ötletelni a férjével egy közvetítő típusú honlapon. Megunt és kinőtt ruha, élelmiszer, tüzelő, bármi felajánlható vagy kérhető, kizárólag cserébe. A gondolatot tett követte, s 2010-ben útjára indult az ad6kap6 internetes oldal.

– Mind többen várnak adományra, aminek egyenes következménye, hogy egyre kevesebben tudnak segíteni a rászorulóknak. Hatalmas eredmény, hogy ma már 12 ezer tagot számlálunk. Leginkább azok segítenek, akik szintén nem élnek nagy lábon, de gondolnak azokra, akik még náluk is nehezebb helyzetbe kerültek. A tehetőseket gyakran győzködni kell, hogy ne dobják ki a gyerek kinőtt korcsolyáját vagy ruháját, hanem ingyen ajánlják fel másoknak – idézi fel többéves tapasztalatait Csiby Éva. A honlapon figyelemmel kísérik a felajánlásokat és a kéréseket, hogy kiszűrjék a visszaélőket, akik sok mindenhez ingyen akarnak hozzájutni, s azokat is, akik pénzt kérnek cserébe. Mert itt a pénznek helye nincs!

– Egyre többen kérnek élelmiszert. Összeszorul a szívem, amikor azt olvasom, hogy valaki angoltanítást vállal élelmiszerért, vagy szintén ételért ajánlja fel a mikrohullámú sütőjét. Egyszer szemet szúrt, hogy valaki több liter hipót és tisztítószert kért. Azt gondoltuk, biztosan szeretné majd eladni. Elmentünk a lakására, s kiderült: minden csupa doh és penész. Öt iskolás gyereket neveltek ilyen körülmények között, mindegyikük kitűnő tanuló. Az, hogy még a legszegényebbek is felajánlanak valamit, akár kiló cukrot a télikabátért, vagy mosószert a gyerekhordozóért, jelzi, hogy a legtöbben szégyellik a szegénységüket – mondja Éva.

Sokszor komoly szervezőmunka kell ahhoz, hogy egy-egy tárgy vagy csomag eljusson az adományozótól a célszemélyig. Szerencsére sokan aktív tagjai az ad6kap6- nak, mint például Sós Jutka. Fáradhatatlan, energikus és elszánt. Lassan 70 éves, arcán nyoma sincs a kornak.

– A múltkor elutaztam Dunaújvárosba, mert valaki felajánlott egy nagy csomag ruhát a hajléktalanoknak. Levonatoztam, az állomáson megkaptam a pakkot, hét perc múlva indultam is vissza Budapestre. Rendszeresen kapunk pékségektől aznapi megmaradt kenyeret, zsömlét. Megcsinálom szendvicsnek, a saját pénzemből vásárolok egy kis májkrémet vagy felvágottat, s máris viszem a többgyerekes családoknak és a hajléktalanoknak – meséli Jutka, pedig neki is meg kell gondolnia, mire költ: 72 ezer forint a nyugdíja. De arra is volt már példa, hogy ő fizette ki egy hűtőszekrény hétezer forintos fuvardíját. De már az unokáját is kezdi „megfertőzni”, mert ahogyan fogalmaz: „Este jó úgy leülni otthon, hogy hasznos voltam aznap.”