A fizioterápiát már egy római császár orvosa is alkalmazta: a bénák fürdővizébe elektromos halakat, zsibbasztó ráját engedett.
Meglehet, az ősember is enyhítette lábfájását, hogy iszapban taposott – mint ahogyan ma is használják pakolásokra például a híres hévízi gyógyiszapot. A XIX. századtól fürdőintézetekben kezelték a pácienseket, s a borogatás hatására is esküdtek. Sebastian Kneipp bajor katolikus pap úgy vélte: „A természet bőségesen megajándékozott minket mindennel, ami egészségünk megőrzéséhez szükséges.” Ő a gyógynövények, a víz és a mozgás együttes erejében hitt. Sokféle kórt kúrálnak manapság is mágneses és hőenergiával, gyógyfürdővel, masszázzsal, inhalálással, diétával – valamennyi a fizioterápia „hatáskörébe” tartozik.
Szeptember 8-án azért tartják a fizioterápia világnapját, mert 1951-ben ekkor alakult meg a Gyógytornászok világszövetsége. A gyógytorna arra szolgál, hogy a speciális gyakorlatok a beteg szerv vagy testrész funkcióját helyreállítsák. Így beválik hát-, nyak- és gerincfájdalom esetén, csontritkulás ellen, s nagy szerepet játszik a betegségek utáni rehabilitációban is. A magyar gyógytorna – és egyben a női testkultúra – alapjait egy törékeny asszony, Madzsarné Jászi Alice rakta le jó száz éve, megalapítva tanítóképző intézetét. Vallotta, hogy az egészség és a szépség minden embernek joga és kötelessége. A gyógytornászok rendszeres képzését azért indították el 1955-ben, mert a járványos gyermekbénulás, azaz a Heine-Meidn-kór végigsöpört az országon, és több szakemberre volt szükség. (Az e betegség okozta fogyatékosság enyhítésében is nagy szerepet kap a fizioterápia.)
Manapság, amikor egyre többet hallunk a gyógyszerek káros mellékhatásairól, ismét a reneszánszukat élik a természetes módszerek. Az orvosok szerint a komplex fizioterápiák eredményessége megközelíti a 60-80 százalékot. Sikerrel alkalmazzák mozgásszervi panaszoknál, hat a keringésre és az idegrendszerre is. Beválhat a betegségek megelőzésére és megakadályozhatja a panaszok kiújulását.
A fizioterápia egyik ága a fizikoterápia, mely fizikai energiával ér el gyógyhatást, így például masszázzsal, elektromos árammal. E körbe tartozik a hidroterápia, ezen belül a tangentor, azaz a vízsugármasszázs, vagy a húzáson alapuló súlyfürdő. Már az ókorban élt Hippokratész készített olyan szerkezetet, mely testére kötött huzalokkal nyújtotta a beteget. A ma használatos súlyfürdőt Moll Károly hévízi fürdőorvos 60 éve fejlesztette ki és alkalmazta először, hogy a csigolyákat egymástól jótékonyan eltávolítsa, a gerincoszlopot megnyújtsa. A beteg a nyakánál vagy az ágyéki részen felfüggesztve, maximum 20 kg-os súllyal megrakva lóg a medencében, innen kapta nevét az izomgörcsök oldására és a porckorong panaszok kezelésére alkalmazott fürdő. (Ízületi gyulladásnál, a csigolya elcsúszásánál azonban az eljárás nem javasolt) A súlyfürdőzők látványa talán meglepő, de a gyógymód annál eredményesebb, főleg mert a meleg gyógyvíz is hozzájárul a kúra sikeréhez. A víz alatti súlyfürdőt ma is úgy emlegetik, mint a magyar reumatológia nagy találmányát.