Ezúttal az ellátórendszer finanszírozhatatlanságának okait elemezték. Következtetésük szerint Magyarországon a balekok tartják el a potyautasokat.

Magyarország keveset költ az egészségügyre. Az érdekvédők szerint 600 milliárd forint hiányzik az egészségügyi kasszából. Kérdés, reális-e, hogy évente ennyivel több pénz (a GDP 2%-a) jusson az egészségügybe, s attól valóban sokkal jobb lenne-e az ellátás.
A jelenlegi 2,7 millió tényleges járulékfizető ezt nem tudja fedezni. Ehhez szükség lenne további 3,2 millió befizetőre. Ezen kívül egy olyan teljes körű egészségbiztosításra, amely a köz- és magánellátást együtt finanszírozza. Csak az állami és magánszolgáltatásokat összekapcsoló co-payment szüntetheti meg a közegészségügyet jelenleg lélegeztetőgépen tartó hétköznapi korrupciót, a hálapénzt.

A több pénz önmagában nem elég garancia a jó egészségügyi ellátásra. Ez látszik azon is, hogy a rendszeres kórház-konszolidáció eddig mindannyiszor eredménytelen volt. Kizárólag az átlátható finanszírozás számolhatja fel az egészségügyet szétrohasztó hűbéri viszonyokat és javíthatja meg a közellátást - írja az Index.hu

Ma hivatalosan a GDP 8 százaléka jut az egészségügyre, ez a szám OECD országokban 9 százalék. Első ránézésre nem is olyan rossz. Ám ha a magánköltések 2,5 százalékát, illetve a gyógyszerkassza 1,5 százalékát is levonjuk, akkor kapjuk meg a valódi egészségügyi közkiadást, a GDP 4 százalékát. Ez pedig még fele sincs annak, amit a fejlett országokban az egészségügyre költenek. Ez a rossz ellátás igazi oka.

Gyógyításra 1000 milliárd forint jut évente, azaz durván 100 ezer forint fejenként. Azért ilyen kevés az egészségügyre költhető közpénz, mert nagyon kevés a járulékfizető. Az egészségügy és a nyugdíj ugyanis olyan különleges szolgáltatás, amit csak a kockázatközösség tagjai vehetnek igénybe, a befizetett járulékaikért cserébe. Így nyugdíjra csak az jogosult, aki 20 éven át fizette a nyugdíjjárulékot. Aki 19 évig fizette, nem kap semmit. És aki többet fizetett aktív korában, az több nyugdíjat is fog kapni később. Az egészségügyben nincsenek meg ezek az arányosságok. Mindenki kap ellátást, akár fizet járulékot, akár nem. Így persze kevesen fizetnek és ők is inkább keveset.

Az egészségügyi ellátásért a 8 millió felnőttből 4,4 millió fizet valamennyit, 3,6 millió pedig ingyen kapja. Az egészségügyben így néz ki a kockázatközösség. A 4,4 millió járulékfizető (ők a bruttó bérük 7 százalékát fizetik) is több alcsoportra oszlik a befizetett összeg nagysága és jogcíme szerint. További 1,7 millió ember legfeljebb a minimális díjat, havi 7000 forint körüli összeget fizet: ők a közmunkások, a minimálbéresek és a jövedelemmel nem rendelkezők (ők szolgáltatási járulékot fizetnek). Őket nyugodtan nevezhetjük névleges járulékfizetőnek, hiszen az általuk befizetett évi 84 ezer forint a saját ellátásukat is alig fedezi.

Csak 2,7 millió olyan ember van, aki a minimálbérnél nagyobb összeg után fizet járulékot. Őket nevezhetjük a tényleges járulékfizetői körnek. Tehát a pénztárosok, villanyszerelők, tanítók és programozók befizetései tartják el az egészségügyet, amit a másik 5,3 millió felnőtt polgártársuk is használ.
Ebben a diszkriminatív rendszerben azonban van még egy csavar. Ugyanis a 7 százalékos járulékot csak az alkalmazottaknak kell a teljes bérük után megfizetniük, az őket alkalmazó vállalkozóknak nem. Ők havi 37 500 forintnál nem fizetnek többet. Nem véletlenül van szinte minden családban egy mikrovállalkozás.

Természetesen a felnőtt lakosság harmadának járulékai nem fedezik a költségeket, ezért azt még hasonló arányban adókból is pótolni kell. Ennek a forrása a munkáltatók által fizetett szociális adó, ami 27 százalékkal növeli meg a bruttó béreket. A szociális adó a nyugdíj és az egészségügy finanszírozására együtt szolgál.

Mivel a nyugdíjkassza 3000 milliárd forintos, a teljes egészségügyi pedig 1400 milliárd forintos, ezért ezt az arányosságot követve kiszámolható, hogy az alkalmazottak egészségügyre a teljes bérköltségük 13 százalékát, nyugdíjra 22 százalékát fizetik ki. Az egyéb kis tételekkel együtt a teljes jövedelmük 37 százaléka járulékokra megy el. Át kell tehát alakítani a finanszírozási rendszert, hogy az ország meg tudja tartani az orvosait és a nővéreit.

A jelenlegi diszkriminatív és igazságtalan tb fizetés + hálapénz rendszer helyett egy olyan teljes körű egészségbiztosításra van szükség, amely a köz- és a magánellátást együtt finanszírozza. Ez a széles orvostársadalom számára felemelkedést, a betegeknek pedig választási lehetőséget kínál. Ezt tartaná 1,5 millió aktív korú felnőtt méltányosnak egy tavalyi kutatás szerint, amelyet a Szinapszis Kft. végzett.