Ha az idei tél végig enyhe lesz, jövőre katasztrófahelyzet várható, állítják szomorúan a gazdák. Már 2014-ben is rendkívüli módon felszaporodtak a mezei pockok – a helyzet jövőre tovább romolhat.

A pocok nem cuki

A mezei pocok (Microtus arvalis) egész Európában elterjedt, falánk mezőgazdasági kártevő. Az összes növényi részt szívesen elfogyasztja, szinte minden szántóföldi növényt károsít, óriási károkat okoz a kalászosok között, a lucernában, a kukoricaföldön, de a répát és a krumplit is megrágja. Kedvező időjárási körülmények között, vagyis ha enyhe a tél és kevés a csapadék, a pockok hihetetlenül elszaporodhatnak: egy pár éves alma akár 150-200 egyed is lehet, vagyis a populáció képes megszázszorozni magát egy szezonban!

A gócszerű felszaporodás leginkább Bács-Kiskun, Baranya, Békés, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok, Tolna, Fejér, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Heves és Pest megyéket érinti. A védekezésre több vegyi készítmény is legális és alkalmas (Arvalin LR [40 g/kg cink-foszfid], Polytanol [280 g/kg kalcium-foszfid], Delu [800 g/kg kalcium-karbid]), de használatuk ősszel nem lehetséges.

Levegőből jön a méreg
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) vizsgálta a pockok elszaporodását, ez alapján hozzájárult, hogy korlátozások betartása mellett a gazdák alkalmazhassanak egy Magyarországon nem engedélyezett készítményt. Nyilatkozatuk szerint jelen helyzetben csak ezzel lehetséges a kártevő további elszaporodásának megelőzésére, így az idei évre eddig kiadott 800 tonnán felül további 400 tonnányi Redentin75RB forgalomba hozatalára mondtak igent. 2014 volt az első év, amikor engedélyezték a méreg kiszórását légi úton is.

Hatóanyaga, a klórfacinon nem tiltott szer az Európai Unióban, igaz, nem szerepel az engedélyezett növényvédőszer-hatóanyagokat felsoroló pozitív listán. A méreg alkalmazására kizárólag a megyei kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságain regisztrált földhasználók kaphatnak engedélyt.

A nyulak nem bírják
Sokakban aggodalmat kelt azonban a méreg, hiszen a roppantott gabonaszemekre „utazó” véralvadás-gátlót egyéb növényevő állatok, például a mezei nyulak is elfogyaszthatják. Ezek is legyengülhetnek, fogékonnyá válhatnak betegségekre, ha jelentős dózist kapnak a klórfacinonból. Éppen ezért fontos, hogy a szemeket egyenletesen terítsék, mert a kupacokból, kis halmokból a nyulak könnyen jóllaknak. A többi vadon élő állat eltereléséről is gondoskodni kell – a riasztás és az etetés lehet a megoldás. Nem elhanyagolható veszély a másodlagos mérgezés sem, hiszen a legyengült, elhullott pockokat ragadozók és dögevők ehetik meg, így a szervezetükbe is bekerül a méreg.

A vegyi módszer és a természetes ellenfelek mellett (róka, borz, menyét, ölyvek, baglyok, görény) eddig csupán egy metódus volt használatban: a járatokba propán-bután és oxigén keveréket juttaták be, amit berobbantottak. Ehhez gázmesteri vizsga is kell, hatásos, az EU-ban engedélyezett.Félmillió tonnányi kár

Az őszi kalászosoknál 500 ezer tonna terméskiesést okozhatott a rágcsáló, mondta el korábban az MTI-nek Vancsura József, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) elnöke. Júniusi nyilatkozatában katasztrofálisnak nevezte Baranya mintegy 3-5 ezer hektárnyi területén a mezei pockok által okozott pusztítást Kurucz Sándor, a megyei kormányhivatal növény- és talajvédelmi igazgatója.

Emlékei szerint a rágcsáló 35 éves pályafutása alatt még sosem okozott ekkora kárt. Megtudtuk, hogy száz négyzetméterenként két lakott járat esetén már ajánlott a védekezés, de Bóly, Kislippó, Beremend térségében nem ritka a 35-40 lakott járat sem – ott már akkor úgy nézett ki a termés, mintha arattak volna.

Detonációval is lehet harcolni

Méreg nélkül is lehet?
Nem véletlen, hogy a Nébih a Baranya Megyei Kormányhivatal Növény és Talajvédelmi Igazgatóságát bízta meg az új magyar találmány tesztelésére, amely a mezei pocok ellen nem méreggel, hanem környezetbarát módon, szén-dioxid-gázzal veszi fel a harcot. A kísérletet az igazgatóság károsító diagnosztikai osztálya végezte. A helyszínnek az erős rágcsálópopuláció miatt a Bóly Zrt. sátorhelyi lucernatábláját jelölték ki.

A szerkezetet a Feyer Kft. tervezte és építette. Ez egy szén-dioxid-palackra szerelt kijuttató, amellyel 15 liter/járat mennyiségű gázt lehet adagolni. A Növény és Talajvédelmi Igazgatóságtól megtudtuk, hogy az eredmények ígéretesek, 50-80%-os hatékonyságot tudtak elérni, sőt, a kezelés során hasznos élő szervezet pusztulását nem tapasztalták. A hivataltól megtudtuk, a műszaki megoldások fejlesztésével a kisebb területek védekezésére megoldást kínálhat Kovács József találmánya.

Izgága pali a pockok ellen
A gázos pocokirtó tervezője a Táfelspiccnek elmondta: „Egész életemben kutattam, igaz épületgépész vagyok. Izgága palinak születtem, akinek nem jó semmi, így amikor meghallottam, hogy 50 milliárdos károkat okoznak ezek az apró rágcsálók, rögtön elkezdtem gondolkodni, úgy éreztem, meg tudom oldani a gondot. Mióta az EU tiltja a mérgezést, sokkal kisebb az esély a hatékony védekezésre, kapával pedig mégsem lehet agyoncsapkodni őket.

A kitalálás volt vagy két perc, sokkal tovább tartott a harc a hivatalokkal. Vagy tíz helyre telefonáltam, hogy szeretném kipróbálni, de küldözgettek jobbra-balra, úgy tűnik, ebben az országban minden feladat valaki másnak az asztala. A Földművelésügyi Minisztériumon keresztül értem el a Nébihhez – így már végre sikerült élesben is tesztelnünk.

A működése nagyon egyszerű, betapossuk a járatok, csak egyet hagyunk, amit telefújunk. A szén-dioxid nehezebb az oxigénnél, és bennmarad. Amelyik nem tud kifutni, az bennreked, előbb elkábul, majd elpusztul.”

Az állam érdeke
Kovács József a termékkel nem, a viszonyokkal kapcsolatban azonban szkeptikus. Elmesélte, hogy a szabadalmi ügyvivő már tud róla, de még neki is kérdéses, vajon üzletileg érdemes-e foglalkoznia vele. Igaz, hogy akár traktorra is szerelhető, és lehetővé tenné a nagyobb táblák megvédését is, de annyira egyszerű, hogy egy ügyes iparos pár óra alatt készít egy ilyet, így alkalmas lehet akár egerek, vakondok, patkányok ellen is. „Talán az államnak kéne ebbe befektetni, hisz nem a haszonszerzés a lényeg, hanem termőterületeink megvédése.”