Nők a nőkét – Malala és Angelique – a pakisztáni diáklány és a kongói apáca mindketten sokat tesznek azért, hogy a világban kevesebbet szenvedjenek a nők. Főként abban a világban, ahol ők élnek. Pakisztánban, az ország nyugati vidékein, az afgán határ mentén terjeszkedő törzsi területeken a lányok nem járhatnak iskolába, vagy ha mégis megpróbálják, életüket teszik kockára.

Az afrikai Kongóban pedig nők százai menekülnek otthonaikból, az egyik szélsőséges, a Lord’s Resistance Army, az Úr Gyilkos Hadserege névre keresztelt csoport elől. S ha áldozatul esnek, megerőszakolják és megkínozzák őket. Aztán az újrakezdés korántsem egyszerű. A mindig mosolygó Angélique Namaika nővér korábban szintén szörnyű megpróbáltatásokon ment keresztül, reintegrációs központjában próbálja menteni, ami még menthető. Vagyis megpróbálja enyhíteni a lányok, asszonyok traumáját, akiket egyébként nem egyszer a saját környezetük, családjuk is kiközösít az ellenük elkövetett vétkek miatt. Megpróbálja őket visszavezetni az életbe például úgy, hogy üzleti ismeretekre tanítja őket, vagy éppen varrni.

A pakisztáni Malala az oktatásért küzd. Még csak 16 éves, de már évek óta hallatja a hangját a nők esélyeiért ott, ahol a buta szélsőségesek büntetik a tudás iránt feléledő vágyat.

A két bátor nő most elismerésre talált. Malala Juszufzai elnyerte ez Európai Bizottság emberi jogi díját, a Szaharov-díjat, amelyet a türelmetlenség, a fanatizmus, az elnyomás ellen harcoló kivételes személyiségek, vagy csoportok kaphatnak. Angélique Namaika pedig az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága Nansen-díját nyerte el. Malala a béke hangja, amikor a rossz emberek elnyerik méltó jutalmukat, az emberséget – ilyen transzparensekkel éltették a 16 éves emberi jogi aktivistát Brüsszelben európai muszlim támogatói. Nők sokasága áll az immár Nagy-Britanniában élő leány mellett, aki nemrég tálib fegyveresek áldozata lett. Sokáig válságos állapotban feküdt kórházban, mert otthonában, a pakisztáni Szvát-völgyben kiállt a lányok oktatásáért, amit megtiltottak a szélsőségesek. Éppen hazafelé tartott az iskolából, amikor tálib fegyveresek életveszélyesen megsebesítették tavaly ősszel.

Malala Juszufzai kitüntetésével az Európai Parlament elismeri, milyen hihetetlen erő rejlik ebben a 16 éves lányban. Bátran kiállt amellett, hogy minden gyermeknek joga van az oktatáshoz. Leánygyermekek esetében a világ erről a jogról túlságosan gyakran elfeledkezik – fogalmazott az Európai Parlament elnöke, Martin Schulz a díjátadón. Mindeközben Malala Juszufzait folyamatos támadások érik. legutóbb egy olyan összeesküvés-elmélet jelent meg vele kapcsolatban, miszerint az Egyesült Államok beépített embere volna, és a Pakisztánt gyengíteni akaró homályos csoportosulás képviselője. Ennek ellenére a fiatal teremtés továbbra is kiáll eszméiért. Mint azt legutóbb az ENSZ székházában tartott beszédében is hangsúlyozta: egy diák, egy tanár, egy könyv és egy toll képes megváltoztatni a világot. A pakisztáni lány elfogadhatatlannak tartja, hogy egyesek korlátozni akarják a nők jogait, és szerinte csak azért teszik, mert félnek a nők hangjától. Beszédében azt kérte a világ vezetőitől, hogy védjék meg a gyermekeket az erőszaktól, számoljanak le a terrorizmussal, és biztosítsanak mindenkinek minőségi oktatást. Míg korábban néhány aktivista küzdött értünk, most magunk állunk ki magunkért, senki nem állíthat meg bennünket – hangsúlyozta.

Hogy diplomáciai szerepük mind jelentősebb lesz ezeknek a nőknek, az nem vitás, miközben nem engedik el a segítségre szorulók kezét.
Angelique nővér például egyenként foglalkozik a rászorulókkal, akik őt anyának szólítják. Julie például így beszél megpróbáltatásairól: amikor eljött a reggel, mindig azt hittem, ez lesz az a nap, amikor meghalok, esetleg holnap. Ha ételt készítesz, ráfogják, hogy mérget raktál bele, és boszorkány vagy. Ha hibázol, kegyetlenül megkorbácsolnak, ha éppen nem ölnek meg egyből.

Monique, Angelique nővér másik pártfogoltja pedig azt mondta: a nővérre úgy tekintek, mint az édesanyámra. Azért is, mert nekem nem volt édesanyám. Árva vagyok.

Egy jelentés szerint 2008 óta százezrek kényszerültek Kongó északkeleti tartományába, hogy otthonukat hátrahagyva elmeneküljenek, akár többször is. Becslések szerint mintegy 320 ezren élnek távol az otthonuktól. Angelique nővérnek ezért nagyon sok a teendője. Soha nem adom fel. Minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy visszaadjam a reményt az újrakezdéshez – fogalmazott.

Malala és Angelique nővér bátorsága bár példaértékű, életük kockáztatásával élik mindennapjaikat. A pakisztáni tálibok vezetője ugyanis nemrég azzal fenyegetőzött, hogy büszkék lesznek, ha megölik Malalát. És a kongói apáca sem él éppen a legnagyobb biztonságban. És ne feledjük, olyanok, akik nem merik hallatni a hangjukat, élnek Fekete-Afrikában, Ázsia nyugati és déli részén, valamint a Közel-keleten és Észak-Afrikában. Malala és Angelique nővérhez hasonlókra pedig nagy szükség van a világ azon részein, ahol a boldog, békés életről egyelőre még csak álmodoznak a nők, a kislányok és az asszonyok.