Erzsike néni szegény sorsú család második gyermekeként született, melyet még négy másik testvér követett. Apja foltozó vargaként próbálta eltartani a népes számú családot. Édesanyja pedig háztartásbeliként tevékenykedett. Sajnos sokat kellett nélkülözniük, gyakran került az asztalra kukoricából készült étel (görhe, kása, gölődin leves). Szegénységük miatt korán kezdett dolgozni Erzsike néni, már hét évesen a nyári szünetben az apja elszegődtette libapásztornak.
Tizenhét évesen egy módos gazdához került házi mindenesnek, nem pénzért, hanem napi ellátásért (reggeli, ebéd, vacsora). A gazdának nagyon sok birkája volt és Erzsike néninek nemcsak a háztartási, hanem minden munkából – pl. sajt készítés - ki kellett venni a részét. Később a városba jött és szolgálólányként dolgozott a Kanizsai-Nagy Antal, majd a Janovai és később a Reigner családnál.
Erzsike néni húsz évesen férjhez ment, mely házasságából két gyermek született. 1942 őszén a férjét behívták katonának, mely négy év Szovjetunióban töltött fogságot követően ért véget.

1945-ben a család kapott 8 hold „juttatott földet”, amelyen a megtermelték a napi betevő falatot. Ezzel a földtulajdonnal később beléptek a helyi Dózsa TSZ-be. Tehenet tartottak, és ebből próbálták meg kiegészíteni a család eltartásához szükséges jövedelmet.

Erzsike néni 1977-ben veszítette el férjét és egészen 2009-ig egyedül élt. Ekkor súlyos betegsége miatt a lányához költözött. Szerencsére sikerült felépülnie, s noha nagyon sok gyógyszert szed, de a mai napig aktívan tölti mindennapjait. Sokat sétálgat az udvaron – igaz már a biztonság kedvéért járókerettel – sőt segít a lányának a főzésben és a kerti munkákban is. Ha kell borsót fejt, diót tör, zöldbabot vág, krumplit pucol. Televíziót nem nagyon néz, mert fáradékony a szeme és nem is igazán lát jól vele, de - mint ahogy azt a lánya büszkén mondta - még mindig be tudja fűzni a tűbe a cérnát. Az olvasás sem tartozik a kedvenc időtöltései közé, de a Dankó Rádiót mindig szívesen hallgatja. Erzsike néni sokat mesélt azokról az időkről, mikor állami gondozott gyerekekről gondoskodott, akik közül egy testvérpár meg is látogatta őt a közelmúltban. Mint mondta, egyformán nevelte őket a sajátjaival. Szeretettel és gondoskodással vette őket mindig körül. S noha mindig sok volt a munka, a gyerekekre mindig jutott idő.