Pedig lehet, hogy csupán a tanulási módszerrel van a baj.

Ha három óra magolással lesz a gyerek ötös kémiából, akkor lehet, hogy hasznosabb volna a négyessel beérni. A szülőnek mérlegelnie kell, mibe mennyi energiát érdemes befektetni, s ne legyenek irreális elvárásai.

A szakértők véleménye szerint a környezet is nagy hatást gyakorol a tanulási kedvre. A sötét, hideg sarokban álló rendetlen íróasztal fölé hajolva persze, hogy nincs hozzá kedve a gyereknek. Különösen akkor, ha társas típus, ez esetben egész biztosan kicuccol a konyhába, ott fog körmölni. Vannak, akik csak csendben tudnak olvasni, másokat nem zavar, sőt segít a halk zene a mateklecke megírásában. Az időbeosztás a másik sarkalatos pontja a tanulási gondoknak. Az ábrándozó típusú gyerekek figyelme hamar elkalandozik, így nekik különösen fontos, hogy ütemezetten teljen a délután. A gyerekkel együtt tervezzük meg az iskola utáni menetrendet: 20 perc tanulás után következzen 10-15 perc szünet, amikor játszhat, mozoghat, lazíthat egy kicsit. Tudnunk kell, hogy az alsó tagozatosok figyelme jó esetben 20-25 percig tart, azon túl már szükségük van a pihenésre.

Ahogy a felnőttek, úgy a gyerekek sem egyformán tanulnak. Három csoportba oszthatjuk őket aszerint, hogyan jut el hozzájuk az új ismeret. Az auditív típus hallás után, az órán figyelve megjegyzi a tananyag nagy részét. Otthon viszont már lehet, hogy szenved a leckével. Neki az a jó, ha kis csoportban tanulhat, és átbeszélik vele az anyagot, vagy a szülő a magyarázataival segít. Akár diktafonra is érdemes felmondani a leckét, sokkal előbb megtanulja, ha kétszer-háromszor meghallgatja, mintha olvasva próbálná memorizálni. A vizuális típus a látványból – képekből, ábrákból, filmekből – okul. Tudja, hogy a könyv 25. oldalán jobbra felül volt egy érdekes ábra. A tanulást úgy tudja megkönnyíteni, ha maga is ábrákat, tablókat készít, képeket gyűjt, ragaszt a témákhoz. Gyors az észjárása, de nem biztos, hogy szóban képes jól megnyilvánulni. A kinesztetikus típus pedig kézbe veszi, a gyakorlatba is átülteti az ismereteket, kedveli a kísérleteket, a labormunkát. Szeret mozogni, neki jobban megy a verstanulás, ha közben sétálgat, babrál, vagy akár leírja a tanultakat.Minden gyereknek van tehát domináns tanulási stílusa, de ez nem jelenti, hogy a többit ne lehetne fejleszteni. Néha az is elég, ha változtatunk a korábbi módszereken, máris megmutatkozik az eredmény: kiderül, hogy semmi baj a gyerek fejével. Micsoda megkönnyebbülés!