Fejfájás kínoz, kiújult a migréned, vagy a legutóbbi alkalommal magasabb vérnyomást mért az orvosod? Mielőtt gyógyszerekkel tömnéd magad, gondold végig: eleget mozogsz? A helyesen adagolt sportolással ugyanis többet tehetsz egészségi állapotod helyreállításáért, mint a gyógyszeres kezelésekkel. Nézzük, hogyan működik! Nem kell csóválnod a fejed, amikor orvosod 145/95-ös vérnyomást mér nálad, hiszen a gyógyító megoldás a te kezedben van: mértékletes sportolás. A sportágak közül szabadon választhatsz: futás, kerékpározás, esetleg úszás.

Ha rászánod magad, és heti három alkalommal 30-30 percig végigcsinálod, nem csak egészségi állapotod billen újra egyensúlyhelyzetbe, hanem már az első két héten búcsút inthetsz három kilónak is.

A szakemberek ajánlása szerint testmozgással megelőzhetők a szív- és érrendszeri megbetegedések, elejét veheted gerincbántalmaidnak, és általánosan erősítheted immunrendszeredet is. „Migrén jelentkezése esetén, a rendszeres sportolás jelentősen csökkentheti a ’rohamok’ intenzitását és gyakoriságát” – hangsúlyozza Hartmut Göbel, a németországi kiel-i Klinika orvos igazgatója. „Ugyanakkor nem csak megelőző jelleggel, hanem terapeutikumként, tehát kúra jelleggel is alkalmazható a testi aktivitás jótékony hatása.Hosszú a lista. A rendszeres sportolás pozitív hatásainak listája igen tekintélyes, a teljesség igénye nélkül csak pár példa: lassan eltűnő felesleges kilók, jobb közérzet, erősebb immunrendszer… Emellett az sem elhanyagolható, hogy az agy bizonyos központjaiban, amelyekben az érzések feldolgozása, valamint a fájdalom elnyomása is történik, testi terhelés esetén endorfin termelődik” – magyarázza Haning Boecker, a müncheni Technikai Egyetem kutatója. „A hormonok termelődésének következtében pedig a sportoló a hetedik mennyországban érezheti magát. A betegek esetében pedig a jelenség annyit tesz, hogy a fájdalmat kevésbé érzékelik, illetve jobban el tudják viselni a teljes felépülésükig."

Egy tengerentúli tanulmány arról számolt be, hogy azok a depresszióban szenvedő túlsúlyos emberek, akik testsúlyukhoz képes kilónként 17,5 kilokalóriát égettek el szervezetükben sportolás által (ehhez a mennyiséghez mindössze heti 3-4 alkalommal kellett 30-40 percig lazán futni), súlyfeleslegük 47 százalékától szabadultak meg könnyedén. Egy másik tudományos értekezés arról írt, hogy a kitartást igénylő sportágak (40-60 perces testmozgási formák, amelyek során a teljes teljesítőképesség 40-70 százalékán kell teljesíteni heti 2-3 alkalommal) körülbelül 8/6 mmHg-vel csökkentik a vérnyomás mértékét, sőt a változás egyes esetekben a 20/16-os értéket is elérte. Hogy ez mit is jelent? Ha a vérnyomásunk csak 2mmHg-vel csökken, az agyvérzés esélye máris 10 százalékkal kisebb. Ugye, nem mindegy?!

Kicsit talán megmosolyogtató lenne, ha orvosunk a szokásos gyógyszerek helyett, az elvégzendő testgyakorlatokat, számunkra kiszemelt sportágakat írná a receptre, de hidd el, a gyakorlatban működik.

Sven Schneider, a Heidelbergi Egyetem Közegészségügyi Intézetének epidemológusa tekintélyes mennyiségű adatot elemzett ki a témához kapcsolódóan, és megállapította, hogy a nők 60, a férfiak 47 százaléka betartja háziorvosa testmozgásra vonatkozó utasítását, ha a doktor azt írásba (ha úgy tetszik receptre írva) adja. „Vizsgálódásaimból az is látszik” – mondja Schneider – „hogy az orvosok által javasoltakat igenis figyelembe veszik a betegek. Sokkal inkább, mint a hozzájuk legközelebb álló barátaik és ismerőseik tanácsait. Az életmód-változtatásra vonatkozó felhívás ennek megfelelően akkor lehet a leghangsúlyosabb, ha orvos szájából hangzik el”. Ha mindenki végre komolyan venné a szakemberek sportolásra vonatkozó intelmeit, az egészségügyi ellátórendszer is tehermentesítődne, s a legfontosabb: a rendszeres testmozgásnál nincs olcsóbb betegségmegelőzési módszer. „Csak kényelmesebb” – sajnálkozik Schneider – „a legtöbb páciens ragaszkodik a passzív megoldáshoz: karosszékben ülve beveszik a felírt gyógyszert és ölbe tett kézzel várják a megváltó gyógyulást. Emellett az is igaz, hogy a doktorok közül is nagyon sokan egyszerűen alábecsülik a betegeikre gyakorolt befolyásukat, egyáltalán nem hisznek abban, hogy tanácsaikat betartják”.