Húsvétkor még az is hajlamos kicsivel többet inni, aki amúgy nem nagy piás. Amíg mindezt nem súlyosbítja autóvezetéssel, bocsánatos bűnnek tekinthetjük. De vajon mennyit kell várnia a kormányhoz üléssel annak, aki koccintott a rokonokkal, barátokkal?

Az alkoholfogyasztáshoz és annak tompításához rengeteg legenda és tévhit kapcsolódik. Időről-időre felbukkannak azonnal kijózanító csodaszerek, tabletták, porok. Aki egy kicsit is reális, nem dől be ezeknek, igaz, aki észnél van, a vezetést sem erőlteti néhány stampedli után – nem kell hozzá több diploma, hogy felmérjük, milyen veszélyeket rejt magunkra és másra nézve, ha ittasan ülünk a volán mögé.

Az autósok ne számolgassanak!
Gyakran hallani, hogy „várok két órát, aztán már nyugodtan megfújathatnak”, míg mások lelkesen osztanak és szoroznak, hogy meghatározzák, mikortól gurulhatnak tovább. A tények azonban nem okvetlen függenek össze a népi matematikával – a realitásról Dr.Zacher Gábor toxikológust kérdeztük: „Az alkohol kiürülésének ideje hozzávetőleg 10 gramm/óra. Ez természetesen egy átlagos szám, lehet, hogy önnek csak 5, nekem 6, másnak meg 16 gramm feldolgozására képes a szervezete óránként.

Mivel nem ismerjük a testünket, nem tudjuk, milyen ütemben bontja le az alkoholt, óvva intek mindenkit attól, hogy számolgatni kezdjen és így kockáztasson. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy inkább ne igyon, ha még autóba akar ülni – sokkal olcsóbb később visszamenni vagy egy fuvarszolgálatot fogadni, mintsem fizetni egy esetleges baleset vagy jogosítvány-elvétel költségeit.”

Kérdésünkre, hogy az ismert népi módszerek, az alkoholfogó falatkák segítenek-e bármit is, a szakember elárulta: „a zsírok és a tömött gyomor csak a felszívódást lassítja, az alkoholt nem ürítik ki a szervezetből. A néphit az nem tudomány, ne csodaszerekben bízzunk, hanem magunkban – mondjunk nemet, vagy ne akarjunk volán mögé ülni. Ilyenkor amúgy is minden évben fokozott a rendőri jelenlét az utakon. Az alkohol a gyomorból és a vékonybél első szakaszából szívódik föl. Természetesen, ha van ott egy kis sonka vagy kemény tojás, ha a finom pacalon kell átjutnia a szesznek, lassabban fejti ki a hatását, nem ugrik hirtelen olyan magasra a véralkoholszint, de ezzel csak elodázzuk a hatást, picit csökkentjük a csúcskoncentrációt.”

A toxikológustól megtudtuk, az ilyen népi alkoholfogók azoknak hatásosak, aki szeretnék végigkoccintani a rokonságot, de nem szeretnék, hogy már a harmadik háznál kiüsse őket az éhgyomorra felhörpintett ital. A húsvéti bicajozók mindenképpen egyenek rendesen – az autósok pedig saját és mások érdekében legyenek törvénykövetőek, ne kockáztassanak a vezetéssel, tegyék le a járművet az első pohár után.

Mennyi idő alatt bomlik le egy feles?
A véralkoholszintet ezrelékben fejezzük ki, ami alapján megtudhatjuk, hogy egy liter (azaz ezer milliliter) vérben hány ezrelék az etil-alkohol.

1 ezrelék: 1000 ml vérben 1 ml alkohol van.

Egy köbcenti etilalkohol tömege 0,8 g.

1 ezrelék = 80 mg/liter

2 ezrelék = 160 mg/liter

3 ezrelék = 240 mg/liter

Egy deciliter 4 V/V% sörben 4 ml etil-alkohol van, amely (4 x 0,8) 3,2 g tömegű etil-alkoholnak felel meg, azaz egy korsóban az ötszöröse, 16 gramm található. Ha a 10g/órás átlagértékkel számolunk, 1,6 óra kell a lebontásához.

Egy deciliter 50 V/V% pálinkában 50 ml etil-alkohol van, amely (50 x 0,8) 40 g tömegű etil-alkoholnak felel meg, azaz egy felesben 20 gramm található. Ha a 10g/órás átlagértékkel számolunk, 2 óra kell a lebontásához.

Egy deciliter 10 V/V% borban 10 ml etil-alkohol van, amely (10 x 0,8) 8 g tömegű etil-alkoholnak felel meg, azaz egy pohárnyiban ennek duplája 16 gramm található. Ha a 10g/órás átlagértékkel számolunk, 1,6 óra kell a lebontásához.

Vigyázat, ezek átlagértékek, nem érvényesek minden emberre, valakinél sokkal hosszabb időre van szükség. Ne kockáztassák maguk és mások életét!

Kedden jön a macskajaj!
Ne feledkezzünk el arról sem, hogy ha nagyon jól érezzük magunkat a húsvéti kortyolgatás közben, cudar lehet a másnap, hiszen az alkohol diuretikus, azaz vízhajtó hatású.

A szervezet folyadékegyensúlyát a vese és az antidiuretikus hormon (ADH) tartja kézben: ha rendesen iszunk, több a vizelet, ha nem, akkor kevesebb – az ADH-nak az sem lehetetlen, hogy a már kiválasztott vizeletből a vizet visszajuttassa a vérbe, ha szükséges. De hogy jön ide a szesz? Az etil-alkohol felborítja az egyensúlyi rendszert, gátolja az antidiuretikus hormon termelését – a példa kedvéért, minden korsó sör nagyjából kétszáz milliliter folyadékveszteséget okoz, azaz víz híján a méreganyagok sem tudnak rendesen kiürülni a szervezetből.

A legjobb méreg

Miközben a szeszes ital hatóanyaga lebomlik a testben, acetaldehid keletkezik, ami nem csak a májat, hanem az agyat is károsítja. Toxikus tulajdonsága miatt érezzük késleltetve a pusztító macskajajt: akkor fejti ki hatását, mikor már nem iszunk, de az alkohol már lebomlott bennünk.

Ahhoz, hogy tompítsuk a kellemetlen másnapot, minden pohár italhoz alapból kérjünk két deci vizet – ha nem akarjuk tovább rontani az egészségünket, ne cukros üdítőt válasszunk a zsúrkocsiról.

Hogyan mérnek?

Biztos, hogy sokan belefutnak húsvétkor rendőrségi ellenőrzésbe, amikor a szonda lesz főszerepben. A modern berendezéseket légzési trükkökkel, vajákossággal, elmormolt varázsigékkel átverni nem nagyon lehet – igaz, régen korántsem voltak ennyire megbízhatóak a szondák.

Az ittas vezetés és az alkoholos befolyásoltság megállapítására a legelterjedtebb módszer a kilélegzett levegő etilalkohol tartalmának, azaz a légalkoholnak, valamint a vérben lévő alkohol, más szóval véralkohol koncentrációjának a mérése. Az első tudományos jellegű munkák, amelyek az etilalkohol felszívódását, lebomlását és kiürülését vizsgálták, lassan százévesek: a téma úttörője Erik M.P. Widmark (1889-1945) svéd tudós nevéhez fűződnek. 1922-ben publikálta módszerét, amely klasszikus kémiai analitikai eljárás volt – azóta sokat változott, legfőképpen gyorsult az ittasság megállapítása.

Az első, szonda jellegű berendezést az Egyesült Államokban fejlesztette ki Rolla Neil Harger, amely az aranyos Drunkometer nevet viselte. A kilélegzett levegő alkoholszintjét kombinálták egyéb klinikai tünetekkel. A törvény képviselőinek figyelmét azonban jó húsz évvel később Robert Frank Borkenstein 1954-ben bemutatott kilélegzett alkohol-analizátora keltette fel.

Az évek során rengeteget fejlődtek a módszerek, hiszen a kémiai oxidációs és kolorimetriás eljárástól, a fizikokémiai technológián át (mint a gázkromatográfia és az elektrokémiai oxidáció) eljutottunk a több hullámhosszú infravörös spektrofotométerig.