A mese tulajdonképpen a lelket gyógyító, egyetemes szellemi tanítás, amely a szereplőkön és magán a történeten át vezet rá mindennapi életünk problémáira.

Sosincs késő mesét olvasni gyermekünknek! A számítógépes játékokon, okostelefonon, tableten felnövő generációra is lehet hatni. A kisebbeknek a mondókák, rövid mesék ajánlatosak, a nagyobbak már szeretik, ha családi történeteket elevenítünk fel. A mesék meghitt hangulatát átérezve kinyílnak, egyre több kérdésük lesz, és szinte észrevétlenül kerül közelebb egymáshoz a gyermek és a szülő.

Fontos, hogy nap mint nap meséljünk a gyermekeinknek, hogy életre keltsük fantáziájukat, fejlesszük képi gondolkodásukat és segítsünk feldolgozni az őket ért élményeket, félelmeket és szorongást, ami felhalmozódik benne. 2000 mesetípusból már csak tudunk választani egyet, amely megfelel gyermekünk épp aktuális élethelyzetéhez. Gondoljunk csak bele! Minden mese egy problémát dolgoz fel, amihez el kell indulnunk, hogy a végére járhassunk. Gyermekeink a főhőssel végigélik a viszontagságos, szinte lehetetlennek tűnő próbatételeket és megküzdenek saját „sárkányukkal”.

A meseterápiát sikeresen alkalmazzák az élet bármely területén: különböző traumákat megélt gyerekeknél, akár a kistestvér érkezésekor, a szülők válásánál, felnőttek esetében kórházban, börtönben, halál, születés, bevándorlás élethelyzeteiben. Mindenkinek minden életszakaszban megvan a maga meséje, amin át láthatóvá válik a valódi probléma. Egy terapeuta dolga például, hogy a helyzet leírása alapján megtalálja a megfelelő mesét és szimbólumok által életre keltse a páciens lelkében csakúgy, mint a segítőket, akik majd kulcsfigurák lesznek a probléma megoldásában.