"Ne avatkozz bele!" - mondja a férfi a nőnek. Kevés dolog van, amikor ebből nem alakul ki vita a partnerek között. E ritka helyzetek egyike a grillezés. A nő dolga ilyenkor legfeljebb a saláta elkészítése, és "időben" tálalása. Mindeközben a teremtés koronája szorgosan vizsgálja, megfelelően parázslik-e a faszén.

Kiélheti macsóságát
Mindez nem ritka dolog, a Die Welt online kiadása szerint a 887 megkérdezett németországi lakos 92 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy szeret-e grillezni. Csak grillfelszerelésre 1,1 milliárd eurót költöttek 2014-ben. Az is kiderült, hogy a grillezések kétharmadánál csak és kizárólag a férfi áll a sütőrács mellett. A megkérdezettek egyötöde mondta, hogy nőket is odaengednek a rostélyon sülő húsokhoz, és csak az esetek 7, azaz hét százalékában süt rendszerint a nő.

Úgy tűnik, mintha a valódi "tűzhely" mellett a férfiak és nők visszaesnének a kőkorszakba - ezen még az egyenjogúságon alapuló partnerkapcsolat sem segít. Itt aztán a férfi kiélheti macsóságát, mintha mindez a génekben bújna meg. "A grillezés egy szerepjáték" - idézi a lap Sacha Szabo szociológust. Ez tulajdonképpen egy olyan helyzet szimulációja, ami a mindennapokban már nem létezik. Féregjáratoknak, féreglyukaknak nevezi ezeket, amelyek a valóság, a mindennapi tapasztalatok elől való menekülést jelentik. (Féregjárat: ez itt a relativitáselméletből kölcsönzött kifejezés, amely - erősen leegyszerűsítve - az univerzum két távoli pontját köti össze.)A grillezés tehát szociológus szerint arra szolgál, hogy az emberek egy pillanatra elfeledjék mindennapi gondjaikat. A sütögetés sokféle szempontból alkalmas erre. A tűz például ősidők óta mitikus jelentőségű. Az ember körülbelül egymillió éve használja saját céljaira a tüzet. A tűznél "jönnek össze" az emberek.

Alighanem a tűz mellett fejlődött tovább az ember nyelvi kommunikációja - miközben természetesen akkoriban az ételeket is ott készítették. Sokáig így maradt ez: még a 20. század elején is "nyílt lángon", azaz konyhai tűzhelyen főztek a németek, az asztal körül pedig összegyűlt a nagycsalád.

Csak az 1920-as évektől kezdett terjedni a gáz- és villanytűzhely - ezek aztán száműzték a konyhából a tüzet, technicizálták a főzés folyamatát, a kosz helyett a tisztaság vette át az uralmat. És éppen erre adott választ a hatvanas évektől terjedő trend: a grillezés ezt a fejlődést fordítja vissza, mindezt ráadásul teljesen tudatosan. A legtöbb grillező a konyhát már csak hallomásból ismeri. Ennek megfelelően kaotikus a grillparti is - rendszerint. A steril beépített konyhákból kimenekülve, a "kézzel fogható", a "közvetlen", az "ősi és eredeti" utáni vágy jelenik meg itt. Ez tehát tényleg menekülés a hatékonyság és tökéletesség, a perfekcionizmus világából.

Szívesen főznek, főleg, ha nézik őket
A szociológus szerint a grillezés nemcsak egy "kulináris regresszió" (visszaesés) a civilizáció előtti korokba, hanem a nemek szociológiája szempontjából is visszalépés, méghozzá szándékos. Ellentétben a valóságos életével, a férfi szerepe ilyenkor nem másoktól függ. Aki a tűznél áll, az osztja el az ételt. Aki az ételt osztja, az "hordja a nadrágot" - ez teszi a grillezést ennyire vonzóvá.

A nemi szerepek megértéshez nem elég a kultúrtörténet tanulmányozása: a természet történetét is ismernie kell a szakértőknek. Amióta az ember (munka) eszközöket, tárgyakat használ, 2,5 millió év telt el. Amikor pedig csoportokba gyűlünk, mindig is a szerepek kerülnek előtérbe. Hogy a férfi-nő-szerep miként alakult 2,5 millió év alatt, ezt a kutatók sem tudják - de a nők akkor is szültek gyermeket, és ebben a védtelen időszakban segítségre szorultak. Egy olyan személyre, aki gondoskodott róluk. Aki a húst megszerezte nekik. Ezekhez a feltételekhez a nők és a férfiak viselkedés genetikailag alkalmazkodtak.