Igenis van tehát alapja a mondásnak, miszerint jobb adni, mint kapni. Valójában azonban ehhez sem drága ajándékokra, de még csak ünnepi alkalmakra sincs feltétlenül szükség.

Számos kutatás igazolja, hogy az ajándékozás az ajándékozó testi-lelki egészségére is pozitív hatást fejt ki. Hova tovább, egy nemzetközi kutatócsoport 2017-ben a Nature című folyóiratban megjelent tanulmánya szerint már az is örömöt vált ki, ha csupán eldöntjük magunkban, hogy adunk valamit egy embertársunknak. Az ilyesfajta önzetlenség hatására a többi között aktiválódnak az agy jutalmazásért felelős területei, illetve olyan hormonok szabadulnak fel a szervezetben, mint a hangulatszabályozásban szerepet játszó szerotonin és dopamin, az euforikus érzést adó endorfinok, illetve a másokhoz való kötődést erősítő oxitocin.

Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) egy 2013-as tanulmánya egyenesen arra az eredményre jutott, hogy kimutathatóan erősebb pozitív érzelmeket kelt az emberekben, ha pénzt költhetnek valaki másra, mintha ugyanazt az összeget saját magukra fordítanák. Mindez ráadásul éppúgy igaz a Föld gazdaságilag fejlettebb országaiban, mint a fejlődő államokban élőkre. "Felfedezésünkből kirajzolódik, hogy a mások segítése nyomán érzett pszichés jutalom mélyen beleivódott az emberi természetbe, és különböző kulturális és gazdasági környezetekben is egyaránt megjelenik" - fogalmazott akkor Lara Aknin, a tanulmány vezető szerzője, a kanadai Simon Fraser Egyetem kutatója.

A nagylelkűség evolúciós örökségünk
Úgy tűnik tehát, hogy az önzetlenség és nagylelkűség valójában szerves része emberi mivoltunknak, egyes elméletek szerint pedig mindez evolúciós hatásokra vezethető vissza. Mint azt Stephen G. Post, a New York-i Stony Brook Egyetem munkatársa, a téma elismert szakértője a U.S. News-nak nyilatkozva egy 2015-ös cikkben elmondta, agyunk örömérzetért és jutalmazásért felelős rendszerének alapjai már 1-2 milliárd évvel ezelőtt kialakulhattak az állatvilágban, és ma ennek köszönhetjük például az evés vagy éppen a szociális interakciók hatására érzett boldogságot. MR-vizsgálatok segítségével kutatóknak sikerült kimutatniuk, hogy mások önzetlen támogatása, segítése szintén ezt az ősi reakciót aktiválja.

Az evolúció elsősorban azt igazolja, hogy az egyes fajok legsikeresebb egyedei lesznek képesek továbbörökíteni genetikai adottságaikat, ezáltal meghatározni fajuk jövőjét. Ebből arra lehetne következtetni, hogy az önzőség igenis kifizetődő tulajdonság, míg a nagylelkűség, amikor akár saját kárunkra teszünk jót valakivel, evolúciós hátrányt jelent. Egyes szakértők szerint azonban nem lehet ennyire leegyszerűsíteni a kérdést. Már csak azért sem, mert éppen az ember mint társas lény esetében az egyén túlélése nagyban függött az évezredek során attól, hogyan tud egy közösség tagjaként boldogulni, fajtársaival együttműködni. E tekintetben tehát az önzetlenség bizonyos élethelyzetekben igenis előnyössé válik, ami megmagyarázza, agyunk miért jutalmazza mind a mai napig, ha így cselekszünk.

Adni egész évben jó
Bár kétségkívül kultúránk fontos eleme, valójában a karácsonyi ajándékozás is csupán egy a sok lehetőség közül, hogy ösztöneinkre hallgatva egy kis örömet csempésszünk valaki más életébe - és ezáltal a sajátunkba is. Mondhatni, ez a jéghegy csúcsa, amelyen túlmenően azonban még számos módon gyakorolhatunk altruizmust a mindennapokban. Önkénteskedéstől az adományozáson át egészen az elszigetelten, magányosan élő hozzátartozóinkkal, ismerőseinkkel való szorosabb kapcsolattartásig megannyi jó cselekedettel ajándékozhatunk meg másokat az év bármely szakában. Adni ugyanis nemcsak pénzt (vagy azon vásárolt ajándékot) lehet, de időnkkel és odafigyelésünkkel is legalább akkora örömet okozhatunk embertársainknak. Mindez pedig egyszersmind a stresszcsökkentés egyik leghatékonyabb eszköze, amely önbecsülésünket, optimizmusunkat és társas kapcsolatainkat is erősíti. Hova tovább, a Michigani Egyetem egy 2002-es kutatása szerint a nagylelkűség időskorban még a hosszabb élettartammal is összefüggésbe hozható. Lényegében tehát minél több jót teszünk másokkal őszinte jó szándékból, annál többet teszünk saját magunkért is.

Akad továbbá még egy szempont, amelyet érdemes figyelembe venni, amikor az adakozásról beszélünk. A kedvesség és önzetlenség példája ugyanis ragadós, avagy akár úgy is fogalmazhatunk, hogy könnyen megfertőzhetünk vele másokat. A San Diegó-i Kaliforniai Egyetem és a Harvard Egyetem kutatói 2010-ben mutatták be egy kísérletük eredményeit, amelyek alapján igazolták, hogy amikor az emberek akár egy vadidegentől kedvességet és segítőkészséget tapasztalnak, akivel soha többé nem találkoznak, akkor is hajlamosak azt később továbbadni másoknak, ami összességében egy kaszkádot beindítva mind több és több jó cselekedetet generál. Az ezredfordulón egyébként izgalmas és látványosan formában dolgozta fel a témát egy hollywoodi alkotás, A jövő kezdete (Pay It Forward) is Kevin Spacey és Haley Joel Osment főszereplésével. A filmben az Osment által alakított diák, Trevor úgy próbálja meg megváltani a világot, hogy vállalja: segít három emberen, akiktől csak annyit kér cserébe, hogy ők is segítsenek másik három embertársunkon, és szintén kérjék ugyanezt.

Ne becsüljük alá a nagylelkűség erejét!
A rohanó hétköznapok során, az iskolai és munkahelyi teendő zuhatagában hajlamosak lehetünk megfeledkezni róla, mennyire fontosak is az apró önzetlen cselekedetek a mindennapokban, amelyek mind saját, mind környezetünk életét képesek szinte észrevétlenül boldogabb mederbe terelni. Az ünnepi időszak éppen erre hivatott felhívni a figyelmet, de ezt az üzenetet érdemes egész évre elvinni magunkkal, egyszersmind a karácsony nyújtotta alkalmat is arra kihasználni, hogy minél több embert meglepjünk valamilyen kedvességgel. A családi összejöveteleken túl csatlakozzunk bátran az ilyenkor jobban előtérbe kerülő különböző összefogásokhoz, gyűjtésekhez, önkéntes akciókhoz is, hogy az ünnep valóban ünnep lehessen mindenkinek!