Egyelőre sok kérdés megválaszolatlan még azzal kapcsolatban, hogy pontosan milyen tényezők állnak a probléma terjedésének hátterében, mindez azonban nem azt jelenti, hogy ne lehetne tennünk a fellépő panaszok ellen.

Nyáron különösen aktuális feleleveníteni, hogy Magyarországon átlagosan minden negyedik-ötödik ember allergiás a parlagfűre. Minden évben, amikor a növény elkezd virágozni, az érintetteknél igen kellemetlen tünetek jelentkeznek, kezdve az orrdugulástól a torokviszketésen át, egészen a kötőhártya-gyulladásig. De vajon miért lehet az, hogy amíg sokakat hónapokig kínoz a parlagfű pollenszórása, addig másokra lényegében egyáltalán nincs hatással? Nos, a válasz az immunrendszerműködésében rejlik.

Ez egy igen összetett szisztéma, amelynek alapvető feladata, hogy megvédjen minket az olyan veszélyforrásoktól, mint például a fertőzést kiváltó vírusok és baktériumok. Amint ezek bejutnak a testbe, az immunrendszer felismeri és elpusztítja a potenciális kórokozókat. Csakhogy védekezőrendszerünk sem tévedhetetlen, így bizony előfordulhat, hogy olyan külső ingerekre is támadást indít, amelyek valójában teljesen ártalmatlanok. Maradva a példánál, a parlagfű virágpora önmagában nem okoz bajt, ha a levegővel együtt belélegezzük, azonban túlérzékenység esetén a fellépő immunválasz már gyulladást, azzal együtt pedig érzékelhető fizikai tüneteket is eredményez.

Amikor tehát allergiáról beszélünk, valójában az immunrendszer fokozott, kóros válaszáról van szó olyan anyagok ellen, amelyek alapvetően nem jelentenek fenyegetést a szervezetre nézve. Ezeket összefoglalóan allergéneknek nevezzük. Allergiás reakciót persze nemcsak pollenek válthatnak ki, hanem a többi között élelmiszerek, rovarcsípések, állatok szőre vagy éppen gyógyszerek hatóanyagai és egyéb segédanyagai is. Függően attól, hogy pontosan milyen allergénről van szó és hol jutott a szervezetbe, a fellépő panaszok is igen sokfélék lehetnek, így érinthetik például a szemet, orrot, felső légutakat, torkot, tüdőt, mellkast, gyomor-bélrendszert, bőrt egyaránt. Az esetek zömében ezek a tünetek inkább csak diszkomfortérzetet okoznak, ritkán azonban akár életveszélyes állapot is kialakulhat allergiás reakció következtében.

Hogyan alakul ki az allergia?

A probléma tehát az immunrendszer tévedéséből ered: az adott allergénnel érintkezve először antitestek termelődnek a szervezetben - ez az úgynevezett szenzibilizáció. A későbbiekben aztán, amikor ezek az antitestek ismét találkoznak az allergénnel, beindítanak egy immunválaszt, aminek során többek között hisztamin szabadul fel, gyulladást generálva. Mindez bárkinél megtörténhet, mindazonáltal ismert, hogy az allergiák többnyire - bár nem kizárólag - gyermekkorban jelentkeznek először, illetve viszonylag magas a családon belüli öröklődés kockázata is. A genetikai hajlamon túl környezeti tényezők, így például a légszennyezettség is szerepet játszik a téves immunválasz kialakulásában. Az orvostudomány egyelőre nem tud ezen a területen olyan megoldással szolgálni, amely igazán hatékonyan segítené az allergiák megelőzését. Prevencióról tehát ilyen tekintetben kevésbé beszélhetünk, azonban ezzel együtt sem szabad beletörődni a kellemetlen állapotba.

Így kezelhető a probléma

Az allergiás tüneteket sok esetben akár teljesen ki lehet védeni, vagy legalábbis lehetséges enyhíteni. Az első lépés természetesen az, hogy amennyiben felmerül az allergia gyanúja, keressünk fel egy allergológus szakorvost, aki segíthet felderíteni, pontosan mi áll a panaszaink hátterében. A helyes diagnózis ismeretében aztán számba lehet venni az adott páciens igényeinek leginkább megfelelő terápiás lehetőségeket.

A legalapvetőbb eszköz a reakciót kiváltó allergén kerülése. Ez bizonyos esetekben, például étel- vagy gyógyszerösszetevő-allergiák esetén csupán némi odafigyelést igényel, míg más típusú allergiák, így akár pollenallergia kapcsán már jóval nehezebben megoldható. Állatszőr-allergia esetén szintén komoly dilemmát okozhat a gazdiknak, illetve sok energiabefeketetést igényelhet, hogy miként szervezzék meg életüket kedvencükkel anélkül, hogy közben az allergia pokollá tenné a mindennapjaikat. Függően a tünetektől, azok súlyosságától, receptköteles és vény nélkül kapható gyógykészítmények alkalmazására is szükség lehet. Orrspray-k, orröblítők, szemcseppek, bőrkrémek, tablettás készítmények egyaránt enyhülést hozhatnak, beleértve az antihisztamint vagy szteroidot tartalmazó szereket is.

Orvosi kontroll mellett segítséget nyújthat az úgynevezett deszenzitizáció, avagy immunterápia is. Ennek során meghatározott időközönként alacsony dózisban juttatják a szervezetbe a problémát okozó allergént, ami hosszú távon alkalmazva képes megváltoztatni, tulajdonképpen gyengíteni az arra adott immunválaszt. Végeredményben az így kezelt betegeknél egyre enyhébben vagy ritkábban jelentkeznek az allergiás panaszok, ezáltal akár az egyéb gyógykészítmények alkalmazásának szükségessége is csökkenthető. A legfőbb különbség, hogy ez az eljárás az allergénnel szembeni érzékenységet fogja valamelyest vissza, nem pedig a tüneteket kezeli közvetlenül.

Érdemes szót ejteni arról is, hogy egyes gyermekkori ételallergiákat úgymond ki is lehet nőni, pontosabban fogalmazva az életkor előrehaladtával magától is gyengülhet az adott allergénnel szembeni érzékenység. Felmérések szerint ez elsősorban tejfehérje-, tojás- és szójaallergia esetén fordulhat elő, míg például mogyoróallergia esetén sokkal kevésbé valószínű. Ahhoz azonban, hogy megbizonyosodjunk az allergia megszűnéséről, szintén szakorvos általi kivizsgálásra van szükség.

Az allergia rettegett következménye

A kezelés kapcsán fontos kitérni az úgynevezett anafilaxiára. Ez az allergiás reakcióknak az egész szervezetre kiterjedő, legsúlyosabb, életveszélyes formája. Az ilyen sokkos állapot sürgősségi ellátást igényel, illetve első lépésként a lehető leghamarabb adrenalint kell adni a betegnek. Éppen ezért mindenkinek, akiről ismert, hogy fokozottan veszélyeztetett, javasolt adrenalininjekciót magánál tartania vészhelyzet esetére. Ezen felül érdemes egy karkötőn vagy pénztárcában hordott kártyán az állapotával kapcsolatos alapvető tudnivalókat is feltüntetni arra az esetre, ha esetleg a beteg nem tudná magának beadni az életmentő injekciót, ezáltal idegenek segítségére szorulna.