A legutóbbi nagy gazdasági válságot követően megváltozott a világ vezető központi bankjai által alkalmazott gyógyszer a gazdaságok betegségeinek kezelésére. A súlyos pénzhiányt és az ebből fakadó egyéb tüneteket azóta is tartó pénznyomtatással és a jegybanki „ingyen pénzzel” igyekeztek orvosolni.

A világ tőzsdéi idén nyárig töretlen emelkedéssel hálálták meg ezt a sokéves időszakot. Hogy meddig tarthat még, arról egyre erősebb vita folyik a közgazdászok között. A legnagyobb jegybankok sorában az Egyesült Államokban talán máris sor kerülhet kisebb kamatemelésre, de Zürichben és Londonban egyelőre hallani sem akarnak az eddig bevált gyakorlat feladásáról, sőt az Európai Központi Bank vagy a japán és kínai jegybankok még újabb pénzekkel ösztönzik a gazdasági növekedési célokat.

A tőzsdei vállalatok és a befektetők számára is egyre kevésbé tűnik értékesnek a készpénz. Míg régen a vállalat erejét és tekintélyét a nyereségtermelő képességén túl az általa birtokolt vagyonelemek (ingatlanok, gépek, berendezések) adták, addig mára a legnagyobb és legértékesebb cégeknek szinte alig van kézzelfogható vagyona. Bár a világ legnagyobb cége, az Apple csaknem 200 milliárd dollárnyi pénzeszközön ül, de éppen emiatt támadják a legtöbbet a részvényesei, újabb osztalékemeléseket és részvény-visszavásárlásokat követelve. A befektetők szemében a legfőbb értéknek tartott elem az Apple által felhalmozott tudás, a folyamatos innovációs képesség, az újabbnál újabb ötletek. A 200 milliárd dollár alig hoz valami hasznot a cég számára, ellenben az iPhone, iPad, iWatch vastagon szállítja a profitot. Kellenek hozzá óriási gyárak? Aligha, az Apple számára az alkatrészeket távol-keleti beszállítók küldik egymással versengve, szinte fillérekért. Vagy vehetjük példának a Google, esetleg a Microsoft, netán a Facebook részvényeit: az informatika és az internet nagyágyúi szintén a szellemi tőkével aratnak. Kit érdekel, hogy mekkora a cégek mögött lévő vagyon, ha az ötletekből elért profitráta utcahosszal veri a nagy iparvállalatok teljesítményét?

Manapság már egy jó ötletet kiválóan menedzselve néhány év alatt dollármilliárdos céget lehet összehozni. Többek számára biztosan ismerősen cseng az online taxiszolgáltatást nyújtó Uber vagy a szállásközvetítéssel foglalkozó Airbnb neve. Alapítóik már azelőtt dollármilliárdosokká váltak, hogy cégük a tőzsdére került volna.

Az innováció persze a lehetőségek mellett veszélyekkel is jár. Gőzerővel folynak a kutatások az autógyártó Tesla Motors, a BMW vagy az Apple háza táján az önvezető autók kifejlesztésére. A technológia – mely ma még gyerekcipőben jár – megkönnyíti a sofőrök munkáját. De hosszú távon akár meg is szüntetheti… Gondoljunk bele: nemrég még útközben meg-megállva térképet hajtogatva utaztunk távoli országokba – manapság a GPS ezt szükségtelenné teszi.
Persze nem csupán a térképészek és a sofőrök munkája kerülhet veszélybe, az internet és a robotika számos ágazatban leépítéseket hozhat. A GPS-technológia révén a mezőgazdaságot is forradalmasítják. Napjaink korszerű mezőgazdasági gépei betakarításkor akár négyzetméternyi pontossággal képesek meghatározni a talaj kémiai jellemzőit, illetve, hogy hol mennyi termény termett. Később ezekre az információkra támaszkodva adják meg a szükséges adatokat a talaj előkészítésekor vagy a tápanyag kijuttatásakor a gazdálkodó részére: hol és milyen jellegű beavatkozásra van szükség a terméshozam növeléséhez.

S hogy a pénznek mikor lesz újból ára? Mikor kapunk ismét magas kamatokat a bankunkban? Valószínűleg a mostani viták még hosszú ideig adnak témát a közgazdászoknak. Egy dologban azonban nincs vita: a tudásnak mindig van és lesz ára! A megújulás az emberiség fejlődésének kulcsa. Lehet ellene hadakozni, mint tették azt a géprombolók az újkori Angliában, vagy lehet vele lépést tartani, esetleg az élére állni – mindezt persze állandó tanulással, a korszerű ismeretek szakadatlan bővítésével.