A világ egyik vezető tudományos lapjában, a Science-ben társszerzőként publikált cikket Molnár Zsolt, az MTA Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója.

A kutatók azt vizsgálták, hogy milyen mértékben pusztul bolygónkon az élővilág, és miként fordíthatnánk vissza az életfeltételeinket biztosító természeti rendszerek romlását.

Ez az első Föld-léptékű integrált nemzetközi értékelés, mely a korábbiaknál részletesebb képet ad a természet és ember kölcsönös egymásra utaltságának mértékéről, a már zajló, illetve a küszöbön álló globális válság mélységéről, valamint a különböző ágazatok és régiók összetett kapcsolatairól.

A cikk bevezetője több oldalon foglalkozik azzal, hogy milyen állapotban van a bolygó, vizeink, a szárazföld. Ezt a pusztulást az ember okozza, de még nem érezzük, hogy ez mindennapi életünkre is hatással van, pedig ökológusok már régóta arra figyelmeztettek, hogy unokáinknak nem lesz jó minőségű az élete egy ilyen bolygón – hangzott el a Kossuth Rádió Napközben című műsorában.

„Amikor megkérdezték néhány éve az embereket, hogy mikor lesz nagy baj a természet pusztulásával, akkor mindenki saját várható élettartalmához hozzáadott húsz évet” – mondta Molnár Zsolt.

Az MTA kutatója hozzátette, a legújabb klímamodellek már azt jósolják, hogy a mai fiatal generációk életében mindenképpen bekövetkeznek olyan váratlan események, amelyek emberek százmillióinak életét keserítik meg.

Ha a grafikonokat megnézzük, akkor azt látjuk, egyre melegebb lesz, egyre kevesebb csapadék hullik, gyakoribb jelenség a szárazság, de pár tizedpontos hőmérséklet-növekedést nem érzékelünk.

Az etnoökológus egy gyakorlati példát hozott fel arra, hogy a mindennapi életben, hogyan érhető tetten a klímaváltozás.

Szerbiában a Száva mentén, ahol az erdei disznókat makkoltatják, általában augusztus elején, Illés napja környékén a nagy melegek miatt a makktermés nagy része lehullik. Ez olykor korábban is megtörtént, de most a két-három helyett nyolc-tíz kánikulai nap miatt az összes makk lehullik, így nincs mit enniük a disznóknak.

„A klímaváltozás nem azt jelenti, hogy 0,1 Celsius-fokkal lett melegebb, hanem azt, hogy megnőtt a hőségnapok száma” – fogalmazott Molnár Zsolt.

Hasonló a helyzet az áradások esetében. Nem a 0,2 fokos hőmérséklet-növekedés a probléma, hanem az, hogy instabillá válik a Föld klímája, és gyakrabban esik nagyobb mennyiségű csapadék, gyakoribbak a viharok.

Természetközeli élmények

Nem vesszük észre a boltban, ha egy másik narancsfajta van a polcokon, mert ahol az eddig megszokott narancsot termelték, ott olyan aszály van évek óta, hogy nem terem meg a gyümölcs.

„Az a generáció, amelyik nem tudja, hogy a rántott csirkén korábban toll volt, és a krumplinak nem a termését esszük, hanem a gumóját, az a generáció még jobban elhiszi, nem függ a természettől” – mondta.

Molnár Zsolt hozzátette, kimutatták, hogy a depresszió egy természetközi társadalomban nem létezett.

Ez azzal függ össze, hogy nem a természettől tanuljuk az élet lényégét, hanem könyvekből és az internetről.

„Akkor látjuk, hogy a természet tanít valamit nekünk, amikor pásztorokkal beszélünk. Akik a természettől tanulnak, másképp látják a helyüket a világban és nyugodtabbak” – mondta.

A természettel való kapcsolatra egy másik példát felhozva elmondta: „semmilyen gyógyszer nem válthatja ki, hogy a teához a gyógynövényt együtt szedtem a lányommal.”

Betegséget okoz a természet hiánya

A nagy amerikai városokban kimutatták az úgynevezett természethiány-betegséget – közölte Molnár Zsolt. „Vannak gyerekek, akik azért nem viselkednek jól, nem érzik jól magukat saját bőrükben, mert nem volt kapcsolatuk a természettel, növényekkel, állatokkal.”

Kezd eljutni oda a tudományos megismerés, hogy a a gyerekek lelki bajai abból adódnak, hogy városban, bevásárlóközpontban vagy a négy fal között élik az életüket. Nagyon nehéz elképzelni, de gyerekek milliói szenvednek ettől – mondta.