Emlékszem, hogy gyerekkoromban nem egyszer unatkoztam, ilyenkor a teraszon ücsörögtem és nézegettem a kis piros rovarokat, amik a betonon sétálgattak. Volt, amikor bementem anyához a konyhába, hogy unatkozom, volt amikor tökéletesen elég volt ez az elfoglaltság is. A testvérem órákat el tudott játszani egy fadarabbal az udvaron... Ma viszont mit hallok? Másból nem áll egy gyerekes család hétvégéje csak jövés menésből!

Mert ide kell menni, oda kell menni, ezt kell venni, azt kell venni, és hétközben nincs elég idő rá a munka mellett. Ráadásul, hogyha otthon maradunk unatkozik a gyerek, és nem lehet vele bírni. - Hallom sokszor. Mert az unatkozó gyermek bizony “nyaggatja” szülőt, kérdezgeti, igényli a társaságát, urambocsá’ játszani akar vele! Igen, mert a legtöbb gyerkőcnek elegendő a szülő közelében lenni, és élvezik a közös tevékenységeket. Lehet az akár takarítás, fűnyírás, kertészkedés, sütés-főzés és természetesen társasjáték, bújócska, meseolvasás, fogócska és a többi móka. Ezekkel a gyerekek tökéletesen ellenének, ha bevonnánk őket, vagy ha ők bevonhatnának minket. Tehát felmerül a kérdés, hogy biztos, hogy a gyerek unatkozik otthon?

Te unatkozol, és nem a gyerek!

Sokkal inkább a szülők azok, akik nem bírnak megülni a fenekükön. Az óvodásoknak, kisiskolásoknak még jól is esne egy-egy hétvége otthon a családi fészekben, hiszen hét közben alig-alig töltenek el minőségi időt a szüleikkel. Az sem baj, ha néha “unalmasan” telik pár órájuk, mivel a gyerekeknek is szükségük van ilyen típusú feltöltődésre, amikor elmélázhatnak, esetleg bogarakat nézegethetnek, vagy egy fadarabbal játszhatnak. Ugyanis nemcsak a sok programtól fejlődhet a személyiségük, hanem ezektől a nyugodt napoktól is, amikor csak úgy lehetnek. Nem kell óvodába, iskolába menniük, megfelelniük az ott érvényes szabályoknak, ellenben a szüleikkel tölthetik a napot, ami nagyon is értékes a számukra!

A nyaggatásuk, kérdéseik stb. nem azt jelzik, hogy nem érzik magukat jól otthon, sőt, örüljünk nekik, hiszen ezek azt jelentik, hogy szívesen vannak velünk, kíváncsiak a válaszainkra, a világra. Ha ilyenkor türelmetlenek vagyunk velük, és válaszok helyett, együtt játszás helyett inkább - teszem azt - a bevásárló központot választjuk, ahol a sok zaj, jövés-menés lefoglalja és lefárasztja a gyereket, értékes dolgot veszünk el tőlük: az anyával és apával töltött időt. Ami számukra cseppet sem unalmas, kivéve, ha pici kortól folyton programokkal kötötted le őket...

Az egyensúly a lényeg!

Természetesen nem azt szajkózzuk, hogy folyamatosan otthon üljünk, jó a változatosság, és a szülőknek is szükségük van kimozdulásra, valamint a gyerekek is sokat tanulhatnak egy-egy ilyen alkalommal, de fontos, hogy törekedjünk az egyensúlyra, és ne a jövős-menős hétvégék legyenek túlsúlyban! Ha pedig menni akarunk, válasszuk inkább a kirándulásokat, az erdei sétákat, esetleg a múzeumokat vagy az élményparkokat és ne a bevásárló központokat.

Néha a semmit tevésnél jobb programot nem is találhatna a család. S gondolj csak bele, ha mindig programotok van, mikor fog álmodozni, fantáziálni a gyerek? Nem kell minden percet “hasznosan” tölteni, és ezt első sorban nekünk, szülőknek kell letölteni, akik a folytonos rohanás miatt elfelejtettük, milyen is csak úgy hátradőlni, és élvezni a csendet. Sőt, talán még lelkiismeret-furdalásunk is van, amikor éppen nem csinálunk semmit. Próbáld ki, ne sajnáld rá az időt, és akkor talán nem fogod úgy gondolni, hogy a gyerek unatkozik, amikor két kérdést feltesz neked, vagy a semmibe bámul.