Antal Emese dietetikussal, szociológussal, a TÉT Platform szakmai vezetőjével arról beszélgettünk, ami mindannyiunk számára égető kérdés. Hogy történetesen, mit is együnk az egészségünkért.

– Új irányt jelöltek meg a táplálkozási szakemberek októberben, a tojás világnapján. Az eddig nemkívánatos tojás szerepe a táplálkozásunkban változni látszik. Vajon mi történt a tojással, hogy visszanyerte táplálkozásunkban betöltött pozitív szerepét? Mi történt a vajjal vagy épp a marhahússal, amelyet némelyeknek kifejezetten ajánlanak? A táplálkozástudomány ítéli meg rosszul bizonyos élelmiszerfajták ártalmasságát vagy támogatottságát, vagy a világ változik körülöttünk annyira, hogy újabb és újabb alkalmazkodást vár el tőlünk?

– Induljunk ki a dietetika szó jelentéséből. A helyes, megfelelő táplálkozás tudományát jelenti a szó, s mint minden tudományág, úgy ez is folyamatosan fejlődik, változik. Sorra jelennek meg kutatások, amelyek néha évtizedek óta berögzült étrendi szokásokat, sokszor tabukat döntenek meg. Ehhez alkalmazkodik a dietetikus, próbálja meg követni az irányadó mintát, és lefordítani az élelmiszerek nyelvére a lakosságnak.

– Igen ám, de mi tekinthető irányadónak? Évtizedekkel ezelőtt például a tojás az egyik legegészségesebb élelmiszer volt, aztán koleszterinszint-növelő hatása miatt elutasított lett, most újra visszakerült az egészséges táplálékok körébe. Kinek hihet a dietetikus, és kinek az átlagfogyasztó?

– A dietetikus elsősorban a bizonyítékon alapuló tudományra, az ez alapján végzett kutatásokra kell, hogy támaszkodjon. „A brit tudósok felfedezték, kiderítették” típusú bejelentések nem tartoznak ebbe a tárgykörbe. Az, hogy a dietetika is rendszerezett lett, hogy metaanalízisekre, azaz több hasonló célú vizsgálat eredményeiből készült összesített elemzésekre támaszkodhatunk, megerősít minket abban, hogy mit miért kell mondanunk. Térjünk vissza a tojás példájára: való igaz, évekkel ezelőtt azt állítottuk, hogy az ételekkel bevitt túlzott koleszterinnek döntő szerepe van a magas koleszterinszint kialakulásában. A tojás pedig magas koleszterintartalmú élelmiszer. Mára, kiderült, hogy az étkezéssel elfogyasztott koleszterin kevésbé emeli meg a vér koleszterinszintjét. Épp ezért kerülhet vissza a tojás az őt megillető helyre, bár azt most sem mondja senki, hogy mértéktelenül fogyasztható. Azt hangsúlyozzuk, hogy a tojásnak fontos szerepe van a táplálkozásunkban, és biztonsággal lehet része a teljes értékű reggelinek. Visszatérve a kérdésre, a dietetikus sincs könnyű helyzetben, amikor bizonyos, tegnap még „közellenségként” kezelt élelmiszer mára újból jó szerepben tűnik fel. Ezzel együtt, el kell, hogy fogadja a változást. De ami változatlan marad, hogy az egészséges táplálkozás alapja a változatosság és a kiegyensúlyozottság.

– Akkor az is beleférhet, hogy alkalmanként fehér kenyeret együnk egy jó gulyáshoz vagy épp rántott húst?

– Igen, alkalmanként. Ha egyébként a hétköznapokban sok zöldséget, gyümölcsöt, teljes kiőrlésű kenyeret, tejtermékeket, húsokat fogyasztunk. De hogy mi alapján is döntsünk? Mi, felnőttek is alapul vehetjük a gyerekeink étkezéséhez nemrégiben megjelent új táplálkozási ajánlást, amelyből egyértelműen kiderül, hogy a napi étkezésünk felét a zöldségek, gyümölcsök kell, hogy adják, a másik felének pedig a gabonafélékből, húsokból, halakból, tejtermékekből kell állnia. Sajnos – felmérésekből tudjuk –, hogy az előírt fél kilogrammos zöldség- és gyümölcsfogyasztási ajánlást egyelőre meg sem közelítik az adatok. Persze sok pozitív életmódbeli elmozdulás is történt az utóbbi években: egyre elterjedtebb például a teljes kiőrlésű kenyerek fogyasztása. Emellett viszont évek óta alig mutat emelkedést a halfélék fogyasztása. Intenzív népegészségügyi programmal, az egészséges életmód elterjesztésével el tudnánk érni, hogy a gyerekek több zöldséget, gyümölcsöt fogyasszanak, gyakrabban reggelizzenek. Így jóval nagyobb lenne az esélye, hogy ezek a gyerekek felnőttkorukra tudatosan figyeljenek a táplálkozásukra, életmódjukra, amellyel a krónikus, nem fertőző betegségek nagy részét meg tudnánk előzni.

– Programot említ, de a gyerekek meghatározó életéveiben mi, szülők, majd a bölcsőde, az óvoda, az iskola, a menza határozza meg az életmódjukat és az étkezési szokásaikat is. Ha ezek a minták nem az egészséges táplálkozást közvetítik, hogyan várható bármiféle elmozdulás?

– Valóban, a legfontosabb szokások gyerekkorban rögzülnek. De valahol el kell kezdeni ezt a nevelési folyamatot, a legkönnyebben pedig a gyerekek motiválhatók. A TÉT Platform 11–18 évesek körében végzett reprezentatív felmérést. Ebben a kutatásban arról kérdeztük a fiatalokat, hogy ha tehetnék, mit változtatnának meg az életmódjukon, hogy egészségesebben éljenek. Ők az első helyre a mozgást, a sportolást tették. A kérdésre a felnőttek 66 százaléka a pénzkereset fontosságát jelölte meg, s csak az ötödik helyen szerepelt a sport, a mozgás növelése. Ebből is látszik, hogy a gyerekekben természetes módon van meg az igény a mozgásra, míg a szülők jelentős része csupán kifogásokat keres az életmódja legkisebb átalakítása esetén is. Épp ezért a népegészségügyi programnak a társadalom teljes vertikumára kellene figyelni, nem elegendő, ha csak a gyerekekre fókuszál, bár mint mondtam, ők a legkönnyebben mozgósíthatók.

– Mi a legnagyobb probléma egy magyar átlagember étkezési szokásaival?

– Leginkább az, hogy a táplálkozási rizikófaktorok, a túlzott só-, zsiradékfogyasztás, az alacsony rostfogyasztás, kevés tejtermék, zöldség- és gyümölcsbevitel még mindig jellemző. Érdekes, hogy cukorból a felnőttek a maximum érték alatt fogyasztanak, míg ugyanez a gyerekekről sajnos nem mondható el. De a vitaminok és ásványi anyagok bevitele terén is találunk elég sok problémát. Ezeken lenne jó változtatni.

– Mondjuk azzal, ha nem kennénk a kenyerünkre a szalámi alá semmit? Se növényi eredetű, se állati eredetű zsiradékot?

– Ez is lehet akár egy megoldás annak, aki sok zsiradékot fogyaszt. Hiszen a napi összes energiabevitelünk maximum 30 százalékát javasolt zsiradékból fedezni, nálunk 38 százalék az arány.

– Hogyan tanítsuk meg az egészséges étrendet, életmódot a gyakorlatban? Az iskolásoknál, akik nemcsak a szülőkre hallgatnak, hanem a kortársakra is, milyen megoldások léteznek?

– Trendivé kell tenni az egészséges életmódot. Ha a finneknek sikerült elérni, hogy az iskolákban, a katonaságnál, a templomokban mindenütt az egészséges életmód üzenetei hangozzanak el, akkor nekünk is sikerülhet. Ha majd a csapból is ez folyik, lassan, de biztosan változhat a kép. Minden szereplőnek felelőssége van ezen a téren. Az oktatás kiemelkedő, az ovisoknak, az általános iskolásoknak az életkoruknak megfelelően kell elmagyarázni a szabályokat. A számítógépes világban nélkülözhetetlen digitalizációt segítségül hívni. Például az Okos Doboz honlapon úgy játszhatnak a gyerekek, hogy közben tanulnak, valamint az életmódjukkal kapcsolatos filmeket is nézhetnek.

– Mikor járunk jól, ha folyamatosan követjük a dietetikusok étrendi ajánlásait vagy kis odafigyeléssel, törekedve a változatos étrendre azért jókat eszünk?

– Senkitől nem szeretnénk elvenni az evés örömét. Nincs annál jobb, ha családi körben leülünk ebédelni, vacsorázni, jókat eszünk, jókat beszélgetünk. Azt sem gondolom, hogy állandóan bújni kellene a helyes táplálkozás szakirodalmát, ez nem életszerű. Mint ahogy az sem, hogy mindenki mellett dietetikus álljon, bármennyire is jó lenne. A lényeg, hogy mindenki magában teremtse meg az egészséges, változatos étrendre való igényt, s ha kérdései vannak, ha elbizonytalanodik, megtalálja azt a szakembert, a dietetikust, aki személyre szóló segítséget tud nyújtani a táplálkozásához.