Ne járassuk le magunkat nyomozással!
Fölösleges magunkat kínozni a szerelmünk utáni pitiáner nyomozással. Lehetőség szerint ne bukkanjunk fel a munkahelye közelében, ne járjunk kedvenc helyeire és a háza előtt se sétálgassunk. A közösségi oldalakon pedig hanyagoljuk az adatlapján való szimatolást.

Zárjuk ki a zaklatás lehetőségét!
Ne hívogassuk, ne keressük exünket és próbáljunk ne is találkozni vele. Ha úgy érezzük, vannak olyan dolgok, amiket nem tudtunk elmondani neki, akkor írjuk ki magunkból egy levélbe (de felejtsük el postára adni). Hagyjuk pár hétig a fiókunk mélyén, majd kis idő elteltével újra olvassuk el, addigra valószínűleg már nem is fogjuk érteni akkori önmagunkat.

Ne rágódjunk tovább a dolgokon!
Az rendben van, ha átgondoljuk, kiértékeljük az átélt kapcsolatot, levonjuk a szükséges következtetéseket, tanulságokat, de ne rugózzunk sokáig a történteken. A legfontosabb, hogy a pozitív dolgokat próbáljuk megőrizni az emlékeink között és engedjük el sérelmeinket, úgy előbb meg fog gyógyulni lelkünk és nyitottabban állunk majd az új kapcsolat küszöbén.

Ne játsszuk el a halott hattyút!
A szakítást követő időszakban természetes, hogy kínlódunk, de ne essünk szélsőségekbe. Butaság szomorúan, csapzottan és kísértetként járkálni bulikba, szórakozóhelyekre. Lehetőleg idegeneknek se panaszkodjunk, segíteni úgysem tud senki. Próbáljuk büszkén viselni a ránk mért veszteséget, hiszen minden végzet valaminek a kezdete is!

Ne a múltban éljünk!
Az természetes, hogy egy szakítás után minden gondolatunk az exünk körül forog, de próbáljuk megkímélni magunkat és a barátainkat az állandó múlt idézéstől. Biztos, hogy nem fogjuk ettől jobban érezni magunkat, csak még jobban megakadályoz minket abban, hogy felkeljünk a padlóról.