A döntés minden esetben a szülő felelőssége, akinek ilyenkor nem elsősorban utódja életkorát, mint inkább annak érettségét kell szem előtt tartania.

Hogy mikor nevezhető egy gyermek érettnek? Ennek megítélésében számos jelenség biztosíthat használható támpontot: ha a fiatal képes alkalmazkodni mind otthona, mind az általa látogatott iskola házirendjéhez, és kimutatható felelősségérzettel rendelkezik, jó eséllyel tekinthetünk rá érettként.

Ugyanakkor fontos tudni, hogy a mai mobilokkal nem csupán egy, a család és a lurkó között azonnali közvetlen kommunikációt szavatoló készüléket ruházunk gyermekünkre, de egy médiafogyasztásra alkalmas miniszámítógépet is – aki a kütyü megszerzésével ráadásul az internetes tartalmaknak nemcsak befogadójává, de potenciális gyártójává is avanzsál. Az úgy nevezett okostelefonokkal olyan szövegeket, képeket és videókat készíthetnek, amelyek a világhálóra való feltöltésüket követően pillanatok alatt elterjedhetnek.

Aki úgy érzi, gyermeke még mindig jobban jár azzal, ha technológiai analfabétaként cseperedik fel, mint ha kiteszi magát a net veszélyeinek, nyugodtan jelentse ki, hogy még nincs itt az ideje egy saját készüléknek – ám ellenkező esetekben érdemes elgondolkodni az alábbi felvetéseken.

Felelősségérzetre utaló nyomok

Ha egy gyermek felelősséget érez állításai iránt, akkor valóban hazaér a korábban egyeztetett időpontig – amennyiben e jelenség tendenciaként tudható be, akár ki is tüntethetjük bizalmunkkal, és megvehetjük neki az áhított mobilt, de vigyázat: ha a kölyök hajlamos elveszíteni az értékeit (lásd tornacsomagját, vagy éppen iskolatáskáját), ne lepődjünk meg, ha – esetlegesen méregdrága – telefonját is elhagyja majd.

Szintén fontos szempont lehet a döntésben, mégis milyen környéken engedjük „szabadon” utódunkat. Igaz, ha kizárólag biztonságának fokozása érdekében kívánunk telefont biztosítani a számára, talán felesleges is egy csúcsmodellel felszerelnünk – bár ilyenkor azt is mérlegelnünk kell, hogy a gyerek a kütyü „cikiségi faktorából” adódóan majd a táskája mélyén hordja azt, vagyis célját tekintve máris haszontalanná válik.

Vajon a barátok megkönnyített elérése szociális szempontból is előnyökkel jár? A közösségi médiát bírálók körében rendre visszatérő gondolat, hogy az efféle portálok kiölik a fiatalokból az egészséges társadalmi kapcsolatokhoz való viszonyulás képességét – sőt, ez leginkább a felnőttekre igaz, míg az ifjakban ez ki sem alakul.

Fontos lehet továbbá felmérni, hogy amennyiben gyermekünk elég érettnek bizonyult egy saját telefon birtoklására, vajon annak használatát is felelősséggel végzi majd? Nem fog például SMS-ezni a tanórákon; betartja-e majd a rendelkezésére álló, lebeszélhető percek limitét; illetve miféle applikációkat tölt majd le a cybertérből?

A játék kedvéért tegyük fel, hogy a válasz minden kérdésre igen! Az iskolában csupán a szünetben veszi elő a mobilt; sosem kell attól félnünk, hogy hagyja lemerülni a készüléket (sem anyagilag, sem technikailag), és letölteni sem akar semmit. Mégis, az internet ott lesz a zsebében, és amennyiben alanyunk serdülő fiú, szobája magányában bizonyára lesz annyi szabadideje lefekvés előtt, hogy hagyja magát beszippantani a tőle két kattintásra forrongó internetpornó pokla által.

Bizony, a veszély valós és cseppet sem elhanyagolható méretű: az okostelefonnal és táblagéppel ölében felcseperedő Y-generáció képviselői – fiúk lévén – tomboló promiszkuitásuknak hála roppant kiszolgáltatott helyzetben vannak, hiszen csakis saját (pubertáskorú kamaszként nem létező) önkontrolljuk szabhatna határt féktelen vágyaik kielégítésének, melyeknek hajszolásából adódóan mindenféle szexuális illúziótól megfosztja őket a netpornó…