A 82 éves, tokiói születésű férfi 24 éve telepedett le Magyarországon, és már nem vágyik Japánba. Ha megy is, csak azért, hogy tanulja az újabb harcművészeti technikákat, amiket aztán háza edzőtermében és iskolák tornatermeiben oktat tanítványainak.

A szamurájok korának Japánban – lázadásaik leverésével – hivatalosan 1877-ben lett vége. A szamurájok többsége az akkori új kormányzatban és államigazgatásban helyezkedett el, vagy az üzleti világban.

Történetük ugyan véget ért, szellemi hagyományuk azonban sokkal erősebbnek bizonyult, és a későbbiekben is az határozta meg a külsőségeiben nyugativá lett ország sajátos arculatát.

Manapság már alig néhány olyan szamuráj él, aki még a régi harcművészeten edződött, és bár katanáját, szamurájkardját emberölésre már egyikük nem használja, megtanult mindent, akár az ősi harcosok.

A hatdanos pécsi mester nagyapja még a „régi” szamurájok közül való volt, obeliszket állítottak a tiszteletére Japánban, Hokkaido szigetén.

Durvának gondolta a magyarokat

Suzuki Kimiyoshi gyakran járt Magyarországon a nyolcvanas évektől kezdve. Eleinte csak egy hétre, tíz napra jött, aztán egyre több barátja lett, megismerte mostani feleségét – és maradt.

Eleinte furcsa volt a magyar mentalitás, de ma már Japánban érzi magát különösen, amikor évente egyszer arra jár – derült ki a Kossuth Rádió Közelről című műsorából.

„A magyarok először keménynek és erőszakosnak tűntek nekem. De időközben megszoktam, és ma már úgy érzem, amikor Japánban járok, hogy mindenki túlságosan kedves” – mondta.

Több mint száz tanítványa van

Az idős mester – akinek egyik első tanítója egyébként nagyapja tanítványának tanítványa volt – ma karatét és kendzsucut, vagyis kardvívást oktat. Több mint egy tucat tanítványa van Pécsett, Budapestről majd’ százan követik az útmutatásait, de járnak hozzá külföldről is.

Három katanája közül az egyik eredeti japán, háromszáz éves. Ám – hívta fel a figyelmet Suzuki Kimiyoshi – a legjobb szamuráj az, aki nem ránt kardot.

Gyakorolni sem szabad éles katanával, erre egy külön, tompa élű kardot használ a mester, ami magyar kovács munkája. “Ha ennek valami baja lesz, meg lehet javítani. Egy valódi katanát viszont nagyon nehéz” – beszélt a kard másik előnyéről.

„Akkor van vége, amikor megállok”

A kardvívás régen gyilkos technika volt, abban az időben muszáj volt azt tanulni. Suzuki Kimiyoshi szerint azonban manapság már nem gyilkolás technikáját tanulják kardforgatás címén, hanem a léleképítését.

A pécsi mester hatéves korában kezdte tanulni a kendót, a kendzsicut. De még ma is tanul, évente egyszer Japánba utazik ezügyben.

„Majdnem mindent tudok, de még nincs vége. Akkor van vége, amikor megállok” – mondta a műsorban.