Ma (április 28-án) a Betűbölcsi vendége Czakóné Kállai Ildikó gyógypedagógus és logopédus volt a Bács-Kiskun Megyei Szakszolgálattól. A foglalkozás fő témaköre a gyermekek fejlődési szakaszaira épült mind a mozgás-, mind a beszédkészség területén.

Sok fontos információhoz juthattak az anyukák/apukák az apróságok életkori sajátosságainak tekintetében a fejlesztő pedagógustól.
Megtudhattuk, hogy a beszédkészség fejlődése ugyanúgy szakaszokra bontható, mint a mozgáskészség fejlődése.

Már a csecsemő is „beszél”, a felsírás ugyanis már annak minősül. A későbbiek folyamán ez átvált gagyogásba, gügyögésbe, végül szavak kerekednek ki, majd a fejlődés folyamán kerek mondatokká alakulnak. A mozgásnál ugyanígy megfigyelhetjük a változást. A csecsemő először csak fekszik, majd kúszni kezd, ezt követően pedig az izmok megerősödésével megindul a mászás négykézláb. Minden természetesen a maga idejében. De hol húzzuk meg a határt? Mikor beszélhetünk megkésett fejődésről, és mikor forduljunk szakemberhez ha azt tapasztaljuk nem tart ott a fejlődésben gyermekünk, mint kortársai.

Czakóné Kállai Ildikó kritikus évként említi a 3 éves életkort. Nagyjából erre az életkorra tehető az otthoni gügyögés után a szavak megjelenése "beszédében". Ilyenkor már láthatjuk, hogy idegenekkel mennyire képes a gyermek a kommunikációra. E tekintetben megkülönböztetünk megkésett és akadályozott fejlődést. Az előbbi mindent megért, mindent tud, csak nem beszél, utóbbi pedig nem érti meg a hozzá intézett mondatokat, ezért nem is tud rá reagálni.

Mindkét esetben ép idegrendszerű a gyermek, csak épp a fejlődési szintje nem tart ott, mint kortársaié. A diszlexia 3. osztályba lépéskor mondható ki a gyermekről, ezidáig csak veszélyeztetettségről beszélünk.
Tulajdonképpen a gyermekünk óvodába kerülésekor mutatkoznak az első problémák (ha mutatkoznak), otthon ugyanis a szülő megérti a gagyogást és a mutogatást, tudja mi mit jelent, de az óvodában a nevelők nem tudnak kommunikálni a gyermekkel, ha az megkésett beszédfejlődésű. Ebben az esetben a nevelő fogja tanácsolni, hogy forduljanak szakemberhez a szülők gyermekükkel.

Azt viszont leszögezte a fejlesztő pedagógus, hogy bármi rendellenességet tapasztalunk gyermekünknél, soha ne hibáztassuk érte önmagunkat. Ez ugyanis kihat a gyermekünkre és egy apró rendellenesség miatt mély lelki nyomokat hagyhatunk bennünk.