Előbb-utóbb ugyanis mindenkit elér az az állapot, amikor egyre jobban ki kell nyújtania kezében tartott újságot, hogy el tudja olvasni. A modern technika ezt a helyzetet is tudja műtéttel orvosolni.

Szemünk a születés után folyamatosan változik. Újszülöttként alig látunk valamit, látásélességünk egy éves korunkban még mindig elég csekély, mindössze 25 százalékos, s csak ötéves korunkra érjük el a teljes látásélességet.
A szem fiatal a távoli és a közeli tárgyakról is éles képet tud alkotni. Ez a szemlencse rugalmasságának köszönhető: közelre nézéskor domborúbbá válik és így éles képet alkot a közeli tárgyakról is. Ez a képesség kezd el észrevehetően is romlani 40 éves kor felett. Még akik fiatalon mind közelre, mind távolra tökéletesen látnak, egyre nehezebben olvassák az apró betűs részeket, egyre távolabbra kell tartani a könyvet, a telefont, sőt a közelre nézés erőltetésekor megfájdul a fejük.

A jelenség neve öregszeműség vagy presbyopia, a szemlencse rugalmasságának, fókuszáló vagy alkalmazkodó képességének (akkomodáció) romlása. Az akkomodáció fiatalkorban 12-16 dioptria, ám ez a képesség tízévente nagyjából 2,5 dioptriával csökken, mígnem 55 éves korunkra az alkalmazkodó képesség szinte teljesen megszűnik. 40 éves kor körül a szemünk fókuszáló képessége általában mindössze 3 dioptria, ami azt jelenti, hogy már keresnünk kell a megfelelő élességet adó olvasási távolságot.

Az öregszeműség legegyszerűbb ellenszere az olvasószemüveg. Ahogy a neve is mutatja, ezt csak olvasáshoz, kéztávolságban végzett tevékenységhez (például varrás, kézimunka) hordják, annál nagyobb távolságra le kell venni, illetve cserélgetni kell a rövidlátás korrigálására szolgáló szemüveggel.

Létezik egy speciális, de meglehetősen drága megoldás a cserélgetésre, a bifokális vagy multifokális lencse, amit úgy csiszolnak, hogy a lencse alsó, félköríves része korrigálja az öregszeműség, a felső pedig a rövidlátást. Ennek a viselését azonban meg kell szokni, és vannak, akiknek ez sosem sikerül.

Lézeres eljárásokat régóta használnak látásjavításra, szaruhártya "multifokálissá" tételével azonban sokáig nem tudott mit kezdeni a technika. Mára azonban többféle jól bevált eljárás is létezik, amivel az öregszeműséget és a rövidlátást egyszerre tudják kezelni. Így például beültethetnek egy multifokális műlencsét a szem belsejébe. Ez a látást minden távolságra - közelre, távolra és a kettő közötti átmeneti távolságra egyaránt - javítja.

Egy másik eljárás a KAMRA Inlay, aminek során egy speciális felszíni implantátumot, egy gyűrűt ültetnek a szaruhártyába. Működési elve a fényképezőgépek lencséjéhez hasonló, a közepén lévő kis átmérőjű kerek nyílás biztosítja, hogy fókuszált fény juthasson a szembe.

A leginkább elterjed eljárás, az úgynevezett monovision korrekció tulajdonképpen az agyat csapja be (illetve használja ki korrekciós képességét.) A beavatkozás során az egyik szemet a közeli, a másikat pedig a távoli éleslátásra korrigálják. Az agy a két különböző képet tökéletesen össze tudja illeszteni.

Mint minden orvosi-sebészeti beavatkozásnak, a lézeres látásjavításnak is van némi kockázata. A technológiát azonban olyan széles körben használják, ezzel annyi tapasztalat gyűlt össze, hogy valóban rutinbeavatkozásnak számítanak.