Monor mellől, egy kis faluból érkezett hozzánk a Németh család tollas barátaival. A kiállításon megközelítőleg 50 papagájban gyönyörködhet az érdeklődő. Található közöttük hullámos, Nimfa, Nagysándor, Kissándor, Jákó, Rozella és még sorolhatnám őket, de úgy gondolom a fajták mit sem jelentenek, ha nem csodálhatja meg őket az ember. Cseppet sem érzik magukat feszélyezve a látogatók hadától, produkálják magukat mind mozgásukban, mind pedig csiripelésükben. Egyik-másik szinte mágnesként vonzza oda az embert a kalitkához, olyan érdekes hangokat hallat. A gyerekek pedig arcukon ámulattal lesik minden mozdulatukat ezeknek a kedves tollas állatoknak.
Kérdéseim sorára Németh Nelli válaszolt, aki elmondta, hogy édesapja gyermekkori szenvedélye volt az alapkő a népes papagájcsalád tartásához. Két Nimfa papagája volt még kezdetben, amik szabad tartásúak voltak. Így eshetett meg az, hogy egyszer csak „elröppentek” a meleg családi fészekből. Németh úr nem keseredett el, hanem újabb párt vásárolt, majd apránként duzzadt a létszám. Jelenleg 40-50 db között mozog a tollasok száma. Általában Interneten, újságokból, illetve szájról-szájra terjedően vásárolják meg az újabb egyedeket. Vannak közöttük olyan kedvencek, amelyeknek nincsen ára. Annyira a család szívéhez nőttek, hogy semmi pénzért nem hajlandóak tőlük megválni. De természetesen sok kalitkára ki van írva az ár is, tehát megvásárolhatóak házi kedvencnek. Kezdőknek mindenképpen a hullámos és a Nimfa papagájt ajánlanák, hiszen ezek a fajták viszonylag ellenállóak a betegségekkel szemben és igénytelenek.
Kérdésemre, miszerint a táplálkozást hogyan sikerül megoldani ennyiféle testméretű madárnak, teljesen egyszerű választ kaptam: gazdabolt. A legfőbb alapanyag a vörös köles, napraforgó, árpa és egyéb magvak megvásárolhatók a lakóhelyükhöz közeli boltban, ezeket pedig a testmérethez megfelelő arányban keverik össze. Zöldséget-gyümölcsöt minden nap kapnak. Kinek mi a kedvence, aszerint folyik az etetés. Nem kell különlegességre gondolni, az alma, a banán, a sárgarépa, sajt, főtt tojás tökéletesen megfelel csemegének bármelyik papagájnak.
A kiállított madarak között vannak szabadon tartottak, kézhez szokottak is. Két Nimfa éppen az egyik családtag kezén ücsörgött a látogatásomkor, de a nagyobbak között is vannak barátságosak. A legjobban bevált módszer a kézhez szoktatáshoz, hogy egészen kicsi kora óta kézzel etetik. Ha még annyira fióka korban kezdjük a megszelídítést, hogy az ételforrással tesznek minket összefüggővé a madarak, akkor igazán mély ragaszkodás alakul ki a papagáj és gazdája között.
Gyerekeknek-felnőtteknek egyaránt ajánlom a kiállítás megtekintését. Biztos vagyok benne, hogy maradandó élményt okoz, mellyel kicsit közelebb kerülhetünk azokhoz az állatokhoz, amelyeket szinte csak „röptében” láthatunk.