Magunkkal hozzuk
Mindannyian magunkkal visszük párkapcsolatunkba a szüleink értékrendszerét, így azt is, ahogyan ők kezelték a pénzt. A baj akkor kezdődik, amikor egy párkapcsolatban két teljesen különböző pénzügyi felfogás találkozik össze. Ebből szinte biztos, hogy előbb-utóbb rengeteg konfliktus adódik. Sokan szemérmesen kezeljük ezt a kérdést, igyekszünk nem beszélni róla, úgy féljük, hogy az anyagi kérdésnek nincs helye a szerelemben. Pedig a pénz vagy éppen annak hiánya igenis, hogy meghatározza a mindennapjainkat. Az életünk nagy része munkával telik, hogy amit azzal megkeresünk, azt a fennmaradó időben elköltsük, feléljük, élvezzük. Éppen ezért nyilván kihat a kapcsolatunkra, hogy mennyi az az annyi, melyikünk kereste meg, ki költi el, és esetleg ki szórja el feleslegesen.

Ki keres többet?
Az okozhatja a legnagyobb gondot, ha az egyikünk jóval többet keres, mint a másik. Általános helyzet, hogy az, aki többet keres, dominánssá válik. Ő mondja meg, hogy mire költenek, mit vehet meg a másik, hová mennek nyaralni. A helyzet akkor válik igazán kritikussá, amikor nőként otthon maradunk a pici babával, és nem keresünk szinte semennyi pénzt. Ilyenkor végképp kiszolgáltatottá válhatunk. Ekkor van igazán szükség arra, hogy a többet kereső fél intelligens módon viselkedjen. A gyerek körüli teendők éppúgy munkának számítanak, csak épp nem fizeti meg senki. Ilyenkor az apa feladata, hogy gondoskodjon a családjáról. A házasság vagy élettársi kapcsolat élet- és vagyonközösség is. A párkapcsolat két egyenrangú ember viszonya, még akkor is, ha az egyik fél jóval többet keres, mint a másik. Sajnos ez gyakran nem így működik, és állandó konfliktusforrásnak számít ez a kérdés, olykor váláshoz is vezethet.

Közös kassza, külön pénz
Abban a pillanatban, ahogy úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk, megszűnik mindkettőnk saját élettere, a pénzkérdés is komolyabban érinti az életünket. Nagyon nehéz mindkettőnk számára, hogy eddig önállóan döntöttünk mindenben, így a pénzügyi dolgokban is, most pedig mindent egyeztetnünk kell a másikkal. Ilyenkor különböző megoldásokat keresünk, hogy minél kevesebb konfliktusunk legyen. Az egyik lehetőség, hogy csinálunk egy kasszát, amelybe mindketten azonos összeget teszünk. Ebből fedezzük a közös kiadásokat, mint a rezsi, ennivaló, háztartási dolgok. A fennmaradó pénzünkből saját belátásunk szerint gazdálkodunk. Igen ám, de ez további kérdéseket és problémákat vethet fel. Mi van, ha az egyikünk félre tud tenni nyaralásra, a másik pedig nem. Ilyenkor evidens lenne, hogy akinek több a bevétele, az segíti a társát. Persze ami evidens lenne, d enm mindig az a valóságban.

Együtt a nulláról
Ha egyetemisták vagyunk, vagy most léptünk ki az iskola kapuján, akkor viszonylag egyszerű a kérdés, hiszen közösen együtt sokkal könnyebben boldogulunk. Ha viszont már túl vagyunk egy váláson, vannak gyerekeink, saját egzisztenciánk, és akkor lép be az életünkbe valaki, akkor nyilván nehezebben mondjuk azt, hogy ami az enyém, az a tiéd is, vagy bonyolultabb kérdés, hogy az én gyerekem költségeit megfelezhetem-e az új párommal. Ezekben az esetekben célszerűbb a közös kiadásokat közös kasszából bonyolítani, a saját költségeket pedig a külön pénzünkből.

Ha szórja a pénzt
Ugyancsak érdemes közös és külön kasszát is fenntartani, ha nagyon különböző módon viszonyulunk a pénzhez. Ha az egyikünk szereti szórni azt, míg a másik inkább minden megveszekedett forintot igyekszik félretenni, akkor állandósulhat a feszültség a közös kassza miatt.

A másik véglet
Vannak tehetős férfiak, akik úgy tartják helyesnek, hogy egy nő ne dolgozzon, csak vezesse a háztartást, és várja haza a férjecskéjét, persze mindig fitten, csinosan, kipihenten, vidáman. Ne irigyeljük az ilyen helyzetben lévő nőket, mert van ennek árnyoldala is. Ez modern-kori rabszolgaság. E mögött az esetek többségében nem önzetlen szeretet áll a férfi részéről, hanem féltékenység, erős irányítási vágy. Uralkodni szeretne egy nő felett, nem pedig egyenrangú társként értékelni.

Más szükségletek, más igények
A rezsi- és megélhetési költségeken túl a hónap elején érdemes közösen félretenni egy összeget az állandó kiadásokra is: a munkába járás költségeire, a gyerekek körüli befizetni valókra, havi egy fodrászra mindenkinek, a közös hobbikra stb. Ezen túl viszont praktikus a további egyéni igényeket saját keretből finanszírozni. Ha a férj edzőteremben szeretné tölteni minden szabadidejét, azt ne a család ebédpénze bánja, ugyanígy, ha a feleség hetente új ruhára vágyik, annak ő is teremtse meg a feltételeit. Aki kifut a saját keretéből, az legyen kénytelen megérezni ennek hatását maga, és ne ossza szét a terhet a családján.