A járványhelyzet és a válság megmutatta, hogy a közszférában dolgozókra nagy felelősség hárul, mert nélkülük nem működne az ország. A második hullám még nagyobb terhelést jelent a szociális dolgozóknak a házi segítségnyújtásban, a gyermekvédelemben, az idősotthonokban és a fogyatékkal élők ellátásában egyaránt. Ott vannak még a családsegítők, bölcsődei dolgozók, gyermekgondozók és természetesen a hajléktalan-ellátás is. Noha ők ugyanolyan feszített munkarendben, szinte mindenhol kevesen és erejük felett végeznek munkát, mint az orvosok, mentősök és kórházi ápolók, takarítók, az ő központi elismerésük nem merült fel a kormányzat részéről.

A járvány első hulláma alatt az egészségügyben dolgozók bruttó félmillió forintos egyszeri bérkiegészítést kaptak, a hátrányos helyzetű településeken dolgozó pedagógusoknak pedig pályázatot írtak ki szintén félmillió forintos bérkiegészítésre. A szociális ágazatban ilyen összegű rendkívüli juttatásra nem került sor, az továbbra is a kormány adóssága az érintett közalkalmazotti kör felé.
A felelősség és a feladat a helyi önkormányzatokra hárult, akik egyben a szociális szférában dolgozók közvetlen munkáltatói. A szakszervezetek összesített listája szerint már több tucat olyan – kisebb-nagyobb – önkormányzat van eddig, amelyek valamilyen formában mégiscsak egyszeri juttatást biztosítottak szociális dolgozóiknak, vagy azok egy részének.

A döntések indoka leginkább a szociális ellátás karantén alatti, otthoni időslátogatással való kibővítése, a számos többletfeladat elvégzése, a rendkívüli helyzetben való helytállás, a rendhagyó szervezés és sikeres munkaerő átcsoportosítás volt.

Az egészségügyi dolgozóknak megítélt, központi költségvetés terhére küldött juttatás szociális dolgozókra való kiterjesztését ezek az önkormányzati akciók nem pótolják, céljuk inkább a szolidaritás, s a társadalmi megbecsülés kinyilvánítása a dolgozók felé a helyi közösségben. A Szociális Munka Napja alkalmából küldött köszönő szavak mellett a fenntartó önkormányzat anyagi elismerése a szociális szféra számára akkor is fontos, ha az személyenként szerényebb összegűnek mondható, hiszen azt jelzi, hogy legalább helyben érzik a munkavállalók, hogy odafigyelnek és számítanak rájuk.

A Veled a Városunkért Egyesület önkormányzati képviselői úgy érzik és gondolják, hogy nehezen lehet megmagyarázni, miért nem ad semmi anyagi elismerést a fenntartó, miközben a csapból is az folyik, milyen nehéz és odaadó munkát végeznek a szociális ágazat dolgozói is.

Központi intézkedések híján csak az önkormányzatok, a foglalkoztatók tudják a szociális dolgozókat jutalmazni, amit egyébként is szűk saját forrásaikból kell megtenniük.

Tudjuk, hogy a kiskunfélegyházi önkormányzat forrásai is szűkülnek, a kormánytól plusz pénzt nem kap, sőt elvonnak a bevételeiből. Mégis úgy érezzük, hogy az erkölcsi elismerésen, a köszöneten túl az intézményfenntartónak anyagilag is honorálnia kell a megfeszített munkát. A kormány látókörén kívül rekedt szociális terület munkavállalói is az első vonalban dolgoztak és dolgoznak a járvány hatásainak enyhítéséért, így az ő munkájukat is meg kell becsülnünk.

A fentieknek megfelelően az alábbi döntési javaslatot tettük Polgármester úr felé:

1./Kiskunfélegyháza Város Önkormányzatának Képviselő-testülete ezúton mond hálás köszönetet a város szociális ágazatban dolgozó közalkalmazottainak az egész éves helytállásért. Elismerését fejezi ki a többletterheléssel járó munkájukért, amelyet a koronavírus járvány alatt végeztek és végeznek.

2./Áldozatos és nélkülözhetetlen munkájuk elismeréseként az önkormányzati fenntartású szociális intézmények dolgozóit, a gyermekjóléti alapellátásban, az idősgondozásban, a házi segítségnyújtásban és a hajléktalan-ellátásban dolgozókat egyszeri nettó 50.000. forint jutalomban részesíti. A kifizetés forrása a költségvetés általános tartaléka.

A Veled a Városunkért Egyesület önkormányzati képviselői:
Nagy Lajos (DK), Kollár László (Jobbik), Horváth Tamás (MSZP), Kis-Szeniczey Kálmán (LMP)