Legutóbb 2015 februárjában adatott meg ez a természetjáróknak Baranyában, le is fotózták az oda vetődött madarat.

Mert igen messziről, az Északi-sarkkör vidékéről érkezett (Skandinávia, Kelet-Szibéria és Grönland a hazája), és minden bizonnyal az ottani hosszú havas és hideg tél kényszerítette délre. (Még megeshet, hogy a mostani zord északi téltől űzve is megjelenik nálunk kóborló példány.)

A hóbagoly a sarkköri térség gyér növényzetű, nyílt területeinek (tundráknak, füves-lápos térségeknek) impozáns ragadozó madara. Az uhu baglyokkal áll rokonságban, erre vall nagy termete is: átlagos testmagassága 60 centi. A ragyogó fehér tollazat, a tollakkal borított csüd és lábujjak (amelyek hócipőszerűen védik a lábát, miközben a havon ül) mind a sarkvidéki klímához való alkalmazkodás kellékei. A hím tollazata szinte teljesen fehér, a tojó fehér alapon sötét mintázatú. Többnyire magányos vadász, a terület legmagasabb pontján ül lesben, és jaj a közelben felbukkanó fácánoknak, récéknek, hófajdoknak, ludaknak, sirályoknak, nyulaknak, ha megpillantja őket. Főleg nyáron a lemmingek (sarkköri kis rágcsálók), egerek, patkányok, mókusok retteghetnek tőle.

Természetes ellenségei a rókák, farkasok. Számos országban, így hazánkban is védett, a Természetvédelmi Világszövetség szerint állománya nem veszélyeztetett.