Bense Zoltán, a Batthyány Lajos Általános Iskola igazgatója, földrajztanár és önkormányzati képviselő - aki egyben a Földrajzi szabadegyetem házigazdája is minden alkalommal - most felesége, Benséné Szabó Ágota emléke előtt tisztelgett, aki a város elismert földrajztanára volt, ám tragikus körülmények között a Schareck csúcsáról visszavezető úton életét vesztette idén nyáron.

Sokunkban felvetődött a kérdés: miért vállalta Zoltán azt, hogy előadást tartson, hiszen mindannyian tudjuk milyen az, amikor fájdalmas emlékeket kell felidéznie az embernek egy tragédiáról beszélve és a vászonra kivetített képsorokat végiglapozva.

Zoltán megadta a legkézenfekvőbb választ erre: „Ági emléke miatt…” Talán kevesen tudják, de Ági a Földrajzi szabadegyetem egyik alkotója és aktív részese volt. Sokszor adott tanácsot férjének az előadók tekintetében.

- Úgy érzem, tartozom Neki ennyivel. Beszélnünk kell Róla, hiszen nagyon sokan ismerték és szerették Őt – mondta Zoltán és hozzátette, véleménye szerint a leghitelesebb olyan ember szájából hallani az eseményeket, aki ott volt.

Az előadás, melyet Zoltán a színültig megtelt teremben tartott több szempontból is rendhagyó volt, nemcsak a témáját illetően. A vetítővászon előtt egy kis asztalkán elhelyezett mécses és fehér rózsák mellett ott volt Ági hátizsákja, a még mindig működő telefonja, az iratai, a pénztárcája és a kulacs is, melyből az a néhány korty hiányzott, amit még a tragédia bekövetkezése előtt fogyasztott el belőle. A beszámoló, amit hallhattunk az pedig nem csak egy előadás volt, hanem olyan, mint amikor egy közeli barátodnak elmeséled a történteket… Minden részletre kiterjedő, bensőséges, őszinte, ám döbbenetes.

Zoltán egészen attól a pillanattól kezdte a szívszorító történetet, amikor a Mórás Bálon először vetődött fel bennük a gondolat, hogy ellátogassanak Ausztriába, végigjárni a látványos geológiai tanösvényt az Alpok főgerincén. Noha a tombolasorsoláson nem nyerték meg az utat, ám később mégis lehetőségük nyílt arra, hogy valóra váltsák álmaikat. Ági óriási lelkesedéssel készült a kirándulásra, mellyel egyúttal a 28. házassági évfordulójukat is szerették volna megünnepelni. Ám a jeles napot már nem élhette meg, mert július 30-án – kiutazásuk második napján – életét vesztette a Schareck csúcsáról visszavezető úton.

Zoltán máig sem kapott magyarázatot a történtekre. Ági gyakorlott túrázó-hegymászó volt, az idő ideális volt, az útvonal pedig egy nem túl nehéz turistaút volt, melyet többen edzőcipőben teljesítettek, de volt olyan is, aki utcai cipőben és szoknyában gyalogolta végig, hiszen a gerinc végig hó-és jégmentes volt.

Annál is inkább nincs válasz a történtekre, mert az osztrák hatóság nem kért boncolást, mondván szerencsétlen baleset volt. Zoltán azonban világosan emlékszik a történtekre. Négyen gyalogoltak egymástól nem messze, kb. 2-3 m-re, mert közvetlen mögöttük egy fiatal pár is a csúcsról már visszafelé tartott. Ők többet tudtak volna mondani szemtanúként, hiszen Ági mögött gyalogoltak végig, ám a tragédia után nyomuk veszett, nem voltak hajlandóak tanúskodni, sőt még a jegyzőkönyvbe sem vették fel a jelenlétüket.

Zoltán gyalogolt elöl, majd egy megtorpanás hangját hallotta és abban a pillanatban megfordult. A képek szinte beleégtek retinájába. Amikor hátranézett három embert látott, melyből az egyik az ő felesége, Ági volt, aki dőlt oldalra a szakadék irányába, egyetlen sikoly nélkül. Zoltán még most sem tudja, hogyan vett erőt magán, de készített egy fotót a helyszínről arra az esetre, ha a hegyi mentőknek el kellene magyarázni hol történt a tragédia, majd elkezdett rohanni le a felvonóhoz segítséget kérni. A háznál egy férfinak elhadarta a történteket, majd rohant tovább, hogy megkeresse Ágit, aki mintegy 15 emeletnyit zuhant a szakadékba. Zoltán ért oda először a feleségéhez, majd kb. 20 perc után a mentősök, akik megállapították a halál beálltát.

Zoltán szomorúan mesélte, hogy el sem olvashatta a jegyzőkönyvet. Egy hónap múlva bocsátották rendelkezésére azt, és ráadásul nem is valós adatok szerepelnek benne. Ő 2-3 m-re volt Ágitól a tragédia bekövetkezésekor, a jegyzőkönyvben 20-30 m szerepel. A kiérkező mentősök „állítólag” őt is megvizsgálták és a lejegyzett adatok alapján 70-es pulzust mértek nála, valamint enyhe stresszes állapotban volt. A fiatal turisták pedig, akik mindent láttak, nem is szerepeltek a jelentésben. Mindennek csak egy oka lehet: az osztrák rendőrség nem akart nyomozni, így volt a legegyszerűbb lezárni az ügyet.

Arra a kérdésre tehát, hogy mi történt Ágival, nincs válasz. Csak a csend maradt utána és az emlékek…

Zoltán előadásának végén olyan képeket vetített, melyeken a mindig mosolygós Ágit láthattuk attól a perctől kezdve, amikor megismerkedtek férjével Kemencén. Kemence mindig is a legkedvesebb helyük volt. Bár jártak sokfelé a nagyvilágban, ide mégis mindig "hazatértek". Itt kötöttek házasságot és Ági hamvainak egy része is ezen a helyen pihen már, ahol egy emlékkeresztet is állított barátaival Zoltán.

Azóta már többen elzarándokoltak a börzsönyi kereszthez és a Schareck csúcsára is hogy megemlékezzenek barátjukról, tanárukról, kollégájukról, kedves ismerősükről, ám az igazi emléket Ágiról a szívünk mélyén őrizzük mindannyian, akik szerettük és tiszteltük Őt.