Siber Glória, aki amellett, hogy az Astra U-15 csapatkapitánya, igazi vezéregyéniségnek számít, s egy nagyon alázatos és végtelenül vidám, mosolygós hölgy. Komoly céljai vannak a futsalban amit meg is értünk látva a kiskunfélegyháziak csiszolatlan gyémántjának képességeit.

Édesanyád kosárlabdázóként, édesapád pedig labdarúgóként szerzett hírnevet magának Kiskunfélegyházán, mindketten tagjai voltak a másodosztályban szereplő helyi együttesnek. Igazi sportcsaládból származol tehát. A futsal volt az első sportág amit kipróbáltál vagy előtte mással is próbálkoztál?
- A sportcsalád azt jelenti nekem, hogy már egész kiskorunktól kezdve mindig focipályán vagy tornateremben voltunk anyáékkal, így a legjobb játék a labdázás volt nekem és három testvéremnek. Nagyon szeretünk mindent kipróbálni, játszani mindegy milyen sportról van szó. Sporttagozatos általános iskolába járok, ahol sok évtizede az atlétika a fő sport, ebben is versenyzünk mindketten Szofival. A legelső sport amit szervezett keretek között űztünk a szertorna volt ( 6 évesen), amivel 4. osztályos koromban felhagytam. Rövid ideig a kosárlabdát is kipróbáltam, de a foci mindig jelen volt az életemben, elsősorban mint jó játék, később már választott sportként.

Befolyásolt valaki a sportágválasztásban? Miért döntöttél végül is a futsal mellett és hány éves korodtól számítod futsalpályafutásod?
- A szüleim mindketten labdajátékot játszottak, ezért is javasolták hogy válasszak csapatsportot, főleg labdajátékot. Mivel a foci bárhol játszható, gyakorolni itthon is lehet a kertben, és a szüleim is ebben a sportban dolgoznak, így tudtuk mindannyian hogy így tudnak a legtöbbet segíteni a gyerekeiknek. Most már mind a 4-en focizunk…A futsal 4 éve kezdődött, először csak „ besegítettünk” a pesti csapatnak, később önálló csapatként indultunk csak kiskunfélegyházi lányokkal.

Az elmúlt években is bizonyítottad gólérzékenységedet, de a mostani szezonban jött össze igazán neked a kiugrás. 11 mérkőzésen 45 gólt szereztél ami több mint négygólos átlagnak felel meg. Minek tulajdonítod azt, hogy ebben az évben ennyire kijött neked a lépés?

- Ebben az évben kis csapatunkban kellett egy személy, aki a többieknek példát mutat és vezeti a csapatot. Nehezen vállaltam el ezt a feladatot, túl nagy felelősségnek tűnt, de szerencsére felismertem hogy muszáj „a hátamon vinni” a csapatot. Sokat segítenek a lányok is, elfogadtak csapatkapitánynak.

Előny vagy hátrány, hogy szüleid egyben az edzőid is? Szigorúbbak veled és ikertestvéreddel mint a többiekkel? Milyen a kapcsolatod velük?
- Nehéz úgy sportolni hogy a szülők az edzők… vegyes érzés. Meg kell tanulni hogy most nem anya és apa, hanem edzők - Rita néni és Matyi bácsi. Tudom hogy nekik is nehéz.
Nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, a hat tagú családunk nagyon összetartó, szoros kapcsolatban vagyunk. Igen, velünk szigorúbbak mint a többiekkel, mert szeretnék ha mi jó példát mutatnánk a többieknek mindenből ( fegyelem, hozzáállás, szorgalom stb.) Ők is szeretnek jó mintát mutatni nekünk és a többi edzőnek, csapatnak.

A futsal központi szerepet kap otthon mondjuk egy családi ebédnél is?

- Igen, amikor hétvégén együtt a család – a fiúk is hazajönnek Hódmezővásárhelyről a kollégiumból – akkor az egész heti sportélményeinket egymással megosztjuk és van mikor az asztalnál jut eszünkbe egy-egy sztori. Nagypapámék is kijárnak a hazai meccseinkre, velük is sokat lehet a sportról és fociról beszélgetni.

Egy sikeres sportolónál nagyon nehéz összehangolni az edzéseket úgy, hogy ez ne menjen a tanulás rovására. Neked miként sikerült megoldani ezt a kényes problémát? Jó tanulónak számítasz?
- Szerencsére most még jó tanulók vagyunk, de egyre kevesebb idő jut a tanulásra. Sokszor vagyunk fáradtak este, olyankor már nem nagyon megy a fejünkbe mondjuk a fizika vagy a kémia. Szofi segít a tanulásban, egymást szoktuk kikérdezni.

Ikertestvéred Szófia egyben csapattársad is. Rivalizáltok egymással? Miként jellemeznéd őt?
- Igazából nem rivalizálunk egymással, inkább segítjük egymást. Nem egymással, hanem együtt szeretünk versenyezni. Szinte állandóan együtt vagyunk – suliban, otthon, edzésen – így eléggé ragaszkodunk egymáshoz, megnyugtat a testvérem jelenléte.
Szofi szorgalmas, kötelességtudó, nagyon jószívű. Nagyon jó versenyző típus, szereti a mérkőzéseket. Neked elárulom az edzéseket kevésbé, legszívesebben mindig csak meccselne. Mivel nem vagyunk egyformák így minden téren jól kiegészítjük egymás, szerintem nagyon jó páros vagyunk.

Rendkívül izgalmasan alakul az U15-s pontvadászat, a Miskolci Vénusz és köztetek dőlhet el a bajnoki cím, de még a Tolnát sem szabad leírni, annak ellenére sem, hogy lépéshátrányban vannak. Mi dönthet a három élcsapat között véleményed szerint? Van eredménykényszer veletek szemben, hogy kötelező megnyernetek a bajnoki aranyat?
- Eredménykényszer nincs, nem úgy vágtunk bele a bajnoki évbe hogy „ meg kell nyerni”. A bajnoki cím „fejben dől el”, a három csapat közel azonos képességű, de aki jobban tud koncentrálni, fegyelmezett lesz azé lesz a trófea.

Az első 5 fordulóban kétszer is vereséget szenvedtetek: előbb a Tolna ellen hazai környezetben, majd Miskolcon kaptatok ki a lehető legminimálisabb különbséggel. Ekkor gondoltál arra, hogy öt fordulóval a vége előtt reális esélyetek lehet akár az első helyre is?
- Félénken indítottuk a szezont, lassan kezdtünk összeszokni a csapattal, kevés volt az önbizalmunk. Ahogy haladt a bajnokság, láttuk hogy van esélyünk, így egyre tudatosabban készültünk a hétvégi mérkőzésekre, a hibáinkat igyekeztünk kijavítani, a hozzáállásunk is sokat változott. Ez már nem játék!

Mi az U15-s csapatotok sikereinek a titka?

- Régóta focizó, focit szerető lányok vannak a csapatban, már csak össze kellett rázódni és jól működő csapattá válni. Szeretjük egymást a pályán és pályán kívül is. Szeptemberben csatlakozott hozzánk kapusunk Vámos Viktória, aki nagyon gyorsan beilleszkedett hozzánk, mi könnyen befogadtuk. Legnagyobb szerencsénk hogy mindegyikünk most érett meg a versenyzésre, a sikerekre. Eddigi „pályafutásunkban”nem számított az eredmény, csak úgy játszottuk a játékot, mindenféle elvárás és kényszer nélkül. Most jött el az idő hogy megmutassuk mit tudunk…erre készültünk és most van itt az alkalom hogy érvényesüljünk.

A Karácsony Kupa második napján a Miskolc elleni 10-4-s sikeretek után az Astra játékosai díszsorfalat álltak nektek, így tisztelegve parádés játékotokhoz. Milyen érzések kavarogtak ekkor benned?
- Nagyon emlékezetes marad ez a mérkőzés, a szurkolók, a hangulat, a gólok! Megható volt, hogy a mi csapatunkat ünneplik, és rajtunk kívül ennyi embernek örömet szerzett a mérkőzés és a győzelmünk!

Fényes jövőt jósolnak neked a szakemberek. Egyértelműen a futsalban képzeled el a folytatást is? Mik a céljaid a sportban és az életben?
- Nagyon szeretem a focit, nem is tudok mást elképzelni a jövőben. A füves és a futsal is közel áll hozzám, majd eldől melyikben tudok hosszú távon érvényesülni.
Szeretnék fejlődni, sokat edzeni, felnőtt koromban esetleg nemzetközi mérkőzéseken játszani.

- Simonyi András -